Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FEJKE hitvallása

01. Szentírás

     Hisszük, hogy a teljes Szentírás (Ó és Újszövetség 66 könyve), Isten ihletett, kinyilatkoztatott igéje, amely hasznos a tanításra,  a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre (2. Timóteus 3:16).

     A Szentírás tévedhetetlen, Isten abszolút tekintélye, amit felkent szolgái által íratott meg. Isten szent igazságának, az ember bűnének és megváltásának, az erkölcsi és hitbeli normák tökéletes formájának, az ember és a Föld kezdeti, közbenső és végső állapotának írott kijelentése.

 

02. Isten

     Hisszük, hogy Isten örökkévaló, láthatatlan, szent és tökéletes, aki az egész világmindenséget áthatja. Egyedül bölcs és igaz. A Biblia kijelenti, hogy Isten a szeretet. Istenben egyesül a szeretet, az igazság és a jogosság. Isten szellemi lény, aki meghaladja értelmi és felfogó képességünket. Mindenütt jelenvaló, mindent tud és lát (Róma 1:20; 1. Timóteus 1:17; 1. János 4:8; Zsoltárok 89:15).

 

03. Szentháromság

     Hisszük, hogy Isten három személyben jelentette ki magát (Máté 28:19; 1. János 5:7):

   ATYA: Aki hatalma szavával létrehozta és fenntartja, mind a láthatatlan, mind a látható világot. Ő az eredete minden dolognak. Általa létezik minden. Abszolút mindenekfölött való (Róma 11:36; Zsidó 1:3).

     FIÚ: Jézus az Ige, aki kezdetben az Istennél volt, aki maga is Isten. Minden általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Amikor az idő elérkezett, az Ige egy szűztől megfogant és testben megjelent. Levetette isteni formáját és hasonlóvá lett hozzánk. Meghalt a bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkért. Annakokáért Isten adott néki olyan nevet, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ő Isten dicsőségének visszatükröződése és az Ő valóságának képmása. Jézus az Újszövetség szerzője és az egyedüli közbenjáró Isten és ember között. Jézus kimondja, hogy Ő és az Atya egyek (János 1:1-17; 10:30; Filippi 1:6-11; Róma 11:36; 1.Timóteus 2:5; Zsidó 1:2-3).

   SZENT SZELLEM: A Szent Szellem valóságos Isten. Ott volt a teremtésnél. Isten örökkévaló Szelleme, aki által fenntartja a világmindenségben a rendet és működteti a dolgok egyensúlyát. Isten a Szent Szellem által kente fel a szolgáit és prófétáit, hogy akaratát kijelentsék a Földön. A Biblia is a Szent Szellem ihletése által íródott. Jézus földi szolgálata során a Szent Szellem által tanított, gyógyított, űzött ördögöket, támasztotta fel a halottakat és támasztotta fel Jézust a halálból harmadnapon. Jézus a Szent Szellem által ragadtatott a mennybe. Isten az egyháznak adta a Szent Szellemet, aki a hívők testét valóságos templommá teszi. Tanít, vezet, vigasztal, elvezet az igazságra. Megfeddi a Földet, bűn, igazság és ítélet tekintetében. A Szent Szellem hatalma, bölcsessége, ereje, szeretete, gyöngédsége korlátlan és határtalan. Bizonyságot tesz Krisztusról és Isten valóságáról (1. Mózes 1:2; Máté 12:28; 2. János 14:6-11, 26; Ap. Csel. 1:8;  1. Korinthus 6:19; 1. Péter 1:21).

    Az elterjedt magyar fordítások a "Lélek" szót használják, az eredeti görög kifejezés szó szerinti fordítása „Szél, Fuvallat, Lehelet, Élet, Lélek, Szellem").

 

04. Teremtés

     Hisszük, hogy a láthatatlan és a látható világot Isten teremtette hatalma beszédének szavával. Az ég és a Föld és minden, ami abban van, az ember, madarak, halak, állatok, és minden más teremtmény, az Ő dicsőséges alkotói munkája. Isten mindent a semmiből hozott létre, hit által. Isten tartja fenn a mindenséget, mindennek rendet szabva. Hit által érthetjük meg, hogy ami látható a semmiből állt elő. Mert Ő szólt és meglett, parancsolt és előállt. Isten teremtette a Földet az Ő erejével, alkotta a világot a bölcsességével és terjesztette ki az egeket az értelmével (1. Mózes 1:1; Nehémiás 9:6; Zsoltárok 33:9; Jeremiás 10:12; Zsidók 11:3).

 

05. Angyalok

     Hisszük, hogy az angyalok teremtett szellemi lények, akik Isten tökéletes akaratában élnek. Hatalmas, erős lények. Képesek emberek alakjában is megjelenni. Ezért mondja Isten, hogy némely emberek tudtukon kívül angyalokat vendégelnek meg. Az emberek védelmi, vagy hírközlő szolgálatába vannak állítva. Vannak azonban ítéletvégrehajtó angyalok is. Megszámlálhatatlan angyal van, akik feltétel nélkül engedelmeskednek Isten szavának. Az angyalok meg tudnak jelenni, tűz, vagy szél formájában is. Képesek kommunikálni az emberrel, vagy megfedni, erősíteni, bíztatni. Az angyalok között örvendezés van, amikor valaki megtér. Az angyalok imádatát Isten nem engedi meg. A Biblia az angyalok 4 fő rendjét sorolja fel: trónok, uraságok, fejedelemségek, hatalmasságok. A Biblia 2 főangyalt szólít néven: Mihályt és Gabrielt (Zsoltárok 91:11; 103:20; Ézsaiás 37:36; Máté 28:2-5; Lukács 1:26-38; 15:10; Lukács 22:43; Kolosse 1:16; Zsidók 1:7; Jelenések 22:8-9).

 

06. Sátán és királysága

     Hisszük, hogy a Sátán eredeti neve Lucifer. Isten mellett állt hatalmas dicsőségben és méltóságban, fölkent kerubi rangban. Amikor szépségében és tudásában felfuvalkodott, Isten ellen lázadt, hogy megdöntse uralmát. Az angyalok harmadrészét magával rántotta. Isten levetette a mennyből. Ő a gonoszság atyja, a bűn szerzője, a romlottság elindítója. Az első emberpárt is ő ejtette bűnbe. Általa jött a világba a bűn, a halál, a betegség, a szenvedés. Isten kimondta rá az ítéletet. A tűz és kénköves tavat a Sátán és az ő angyalai (ördögök, démonok), részére hozta létre, büntetés céljából. Törekvésük, hogy elválasszanak bennünket Istentől. Kísértenek, hazugságot sugdolóznak, kárhoztatnak, rombolnak, pusztítanak. A magasságban királyságot hoztak létre. Minden országot, vezetőt, embert irányításuk alá vontak. A Sátán legnagyobb szolgái a Halál és a Pokol. A Halál az ember testét öli meg, míg a Pokol arra törekszik, hogy az ember lelkét a mélybe, a pusztulásba taszítsa, örökre elválasztva Isten dicsőséges országától (Ézsaiás 14: 12-20; Ezékiel 28: 14-19; Lukács 11:18; János 8:44; 10:10; Jelenések 20:14).

 

07. Ember teremtése, bűnbeesése

     Hisszük, hogy az embert Isten a Föld porából formálta, a saját hasonlatosságára és képmására. Isten a saját szellemét lehelte belé, így az ember értelmes, bölcs emberré vált. Isten jónak, igaznak teremtette. Szabad akarattal ruházta fel. Mindent az uralma alá vetett. Rá bízta a Földet és a teremtett állatokat.

     A Sátán azonban Évát kígyó formájában hazugsággal becsapta és bűnbe, engedetlenségbe ejtette. Éva által Ádám is vétkezett. A bűnbeesés után Isten dicsősége eltávozott róluk. Lelkiismeret, szégyenérzet, bűntudat hatotta át őket. Képessé váltak a jó és gonosz megismerésére, megcselekedésére. Általuk bejött a bűn, a halál, a betegség, a szenvedés a világba. Gyilkosság, erőszak, varázslás, bálványimádás, kizsákmányolás, lopás, hazugság, irigység, gyűlölet, háború, rabszolgaság, leigázás, önkényuralom, mind-mind az ember életének természetévé vált. A bűn bejövetele által az emberiség nagy része eltávolodott Istentől és a Sátán felé fordult. A jónak ellenségei lettek és azóta is a gonoszságban gyönyörködik (1. Mózes 1-3 fejezet; 6:5,11-12; Ésaiás 59:1-18; 64:7; Róma 5-12)

 

08. Ember megváltása

     Hisszük, hogy a megváltást a Krisztusba vetett hit által nyerhetjük el, cselekedetek nélkül. A megváltás Isten kegyelmi ajándéka mindazoknak, akik hiszik, hogy Jézus Krisztus a bűneikért áldozta fel magát a keresztfán, és a megigazulásukért támadt fel harmadnapon. Ezt a kegyelmet Isten mindenkinek válogatás nélkül felkínálja, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Az ember saját maga döntheti el, szabad akaratából, hogy elfogadja-e, vagy pedig elutasítja (Róma 5:15; 1. Timóteus 2:4; Efézus 2:8)

 

09. Hit

     Hisszük, hogy Isten valóságának megismerése, hit által történik. A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés és a remélt dolgok valósága. Hit nélkül lehetetlen Istennel közösséget vállalni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell abban, hogy Ő létezik. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Hit által költözik Isten az életünkbe, aki a Szent Szellem által kijelenti bennünk az igazságának értelmét és bizonyságot tesz Jézus Krisztus kegyelméről. Hit által ismerhetjük meg Isten kinyilatkozatott igéjét, a Bibliát és hit által kerülhetünk valóságos közösségbe vele. Hit által tudunk küzdeni a Sátán ellen is, amikor kétséget akar támasztani bennünk. A hit olyan, mint a pajzs. (Zsidók 11:1,3,6; Róma 10:17; Efézus 6:16)

 

10. Megtérés és újjászületés

     Hisszük, hogy a megtérés egy tudatos döntés, amikor felismerjük bűneinket és ráébredünk arra, hogy az egyetlen, amire szükségünk van, az maga Krisztus. Ha megértjük, hogy Jézus a mi bűneinkért is meghalt és őszinte, alázatos szívvel megbánjuk azt, végleg elfordulva tőle, akkor Isten kegyelmében részesülünk, és Ő beköltözik az életünkbe. Akik befogadják Istent az életükbe, azoknak hatalmat ad arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Isten a megtérés által újjászüli az embert és ő átlép a halálból az életbe, a kárhozatból a kegyelmi állapotba. Megszabadítja a bűn és a halál hatalmából, törvényéből és bűnbocsánatot, örök életet ad számára. Az újjászületés egy új élet, amikor a régi élet elmúlik és minden újjá lesz. Megtérés és újjászületés nélkül, nem láthatjuk meg Isten országát (János 3:3; Ap. Csel 2:38; 3:19; 2 Korinthus 5:17).

 

11. Keresztségek

a., Vízkeresztség (bemerítkezés)

     Hisszük, hogy az Istenbe való keresztségnek két formája létezik. A vízkeresztség (bemerítkezés) és a tűzkeresztség (Szent Szellem keresztség).

     Hisszük, hogy a bemerítkezés egy engedelmességi és hitbeli cselekedet, amit Isten parancsolt meg minden újonnan megtérő embernek. A bemerítkezés által a testünk teljesen elmerül a vízben, ami szimbolizálja a bennünk lévő bűnök lemosását, majd a vízből való kijövetel után az újjászületés megtisztulását. Isten szövetsége ez, ami által eltemetjük a múltat, annak teljes bűnös valójával és feltámasztjuk az új életet Jézus Krisztusban. Azonosulunk Jézus Krisztus halálával és feltámadásával. A Szent Szellem belénk költözik és a testünk Isten templomává lesz. E cselekedet által születünk bele Krisztus testébe és válunk az Egyháza tagjává (Márk 16:16; Ap. Csel. 2:38).

 

b., Szent Szellem keresztség

     Hisszük, hogy a Szent Szellem keresztség épp olyan nélkülözhetetlen keresztség, mint a bemerítkezés. Az Apostolok Cselekedeteiben Péter és János könyörgött a Szamáriabeli hívőknek, akik már be voltak merítkezve, hogy vegyenek Szent Szellemet is. Kézrátétel által meg is kapták azt. E keresztség által válunk hatékonnyá a Biblia kijelentésének megértésére, Krisztus erejének és hitbeli cselekedeteinek elvégzésére. Alkalmassá válunk az evangélium hirdetésére, bizonyságtevésre, gyógyításra, ördögűzésre és a Szent Szellem ajándékainak átvételére. Gyakran kíséri nyelveken szólás ajándéka. Jézusra, a bemerítkezése után a Szent Szellem galamb formájában szállt rá, ekképp kente fel Isten hatalommal, erővel, kenettel. János a Máté evangéliumában azt közölte a néppel: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó. Ő Szent Szelleme és tűzbe merít majd be titeket (Ap. Csel 1:8; 8:14-17; Máté 3:11).

 

12. Megigazulás, megszentelődés

     Hisszük, hogy amikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg bennünket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által. Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

     Hisszük, hogy Isten az újjászületés által elválasztott bennünket ettől a világtól és igazzá nyilvánított az Ő országa számára. Jézus Krisztus egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak, mindennap meg kell tisztítanunk magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól és Isten félelemben kell véghezvinnünk a megszentelődésünket. Ez egy folyamat, amelyben a Szent Szellem gyöngéden és a legnagyobb szeretettel vezet egyre jobban előre (Titus 3:4-7;  1. Korinthus 6:11; 2. Korinthus 7:1).

 

13. Kézrátétel

     Hisszük, hogy a kézrátétel, egy olyan Isten által adott, hitbeli cselekedett, amit meghatározott céllal ad. Úgy történik, hogy a hívő az egyik kezét ráhelyezi a másik személyre (Zsidók 6:2).

Ezek a célok lehetnek:

- Szent Szellem vevése céljából (Ap. Csel 8:18; 19:6)

- Gyógyulás céljából (Máté 8:15; 16:18; Márk 5:41-42)

- Szolgálatra felkenetés, vagy valamilyen Istentől kapott feladat elvégzése céljából (Ap. Csel 13:2-4)

- áldás kívánás céljából (Márk 10:16)

 

14. Szent Szellem munkája

     Hisszük, hogy a Szent Szellem tanít, vezet, irányit, fed, buzdít. Elpecsételtünk a Szent Szellem által, aki által Isten gyermekévé és egyben örököstársává váltunk. Örömmel, békével, a Szellem gyümölcseivel ruház fel. Ajándékokat oszt és Isten erejével, józanságával ken fel. Bölcsességre tanít és a Biblia helyes használatára, értelmezésére oktat. A Szent Szellem érzékeny, gyöngéd, kedves, az igazságban és a szeretetben gyönyörködő. Isten figyelmezet, meg ne szomorítsuk az Ő Szellemét. Általa tudunk szolgálni Istennek, aki a bennünk lévő erő és hit szerint munkálkodik. Testünk a Szent Szellem temploma, aki egyre nagyobb világossággal, Isteni jelenléttel kívánja megtölteni, hogy isteni természet részeseivé válhassunk. A szolgálati ajándékok, csak a Szent Szellem által működnek. A Szent Szellemnek külön ajándékai vannak. A szent Szellem gondolata, élet és békesség. Szent Szellem közössége nélkül nem lehet kapcsolatunk Istennel (János 14:26; Ap. Csel 1:8; 1. Korinthus 6:19; 12:7-11; Róma 8:6; 2. Korinthus 13:13; Efézus 4:30).

 

15. Úrvacsora

     Hisszük, hogy az úrvacsorát Isten rendelte, hogy ezzel is megemlékezünk haláláról és feltámadásáról. Egyben megemlékezzünk arról az újjászületésről, amit értünk tett, amikor megtértünk hozzá. A bor és a kenyér jelkép. A kenyér Jézus megtört testét képezi, amit keresztfára szegeztek helyettünk, a bor pedig az ártatlanul kifolyt vérét szimbolizálja, amit érettünk folyatott ki. A feltámadása pedig az a boldog reménység, amit mi is megkaptunk, a megtérés által.

     Úrvacsorát, csak újjászületett keresztény vehet. Előtte érdemes magunkba szállni, és minden addigi bűneinket Isten elé tenni, megbocsátva mindenkinek, nehogy méltatlanul együnk és igyunk belőle (Lukács 22:19-20; 1 Korinthus 11:23-29)

 

16. Gyülekezet és az egyház

     Hisszük, hogy egy egyház van, aminek a feje Krisztus, a tagjai pedig az újjászületett keresztények. Az egyház természetfölötti, láthatatlan nagy intézmény, aminek a működését a különböző tagok, gyülekezetek alkotják. A helyi gyülekezetek, mint ahogyan a testben lévő különböző tagok, az egész világon különböző működési formában szolgálja Krisztust. A hitvallás azonban mindenhol egységes és azonos. Isten az egyházat, vagyis Krisztus gyülekezetének közösségét mennyasszonyként is említi. A Szent Szellem alakítja, csiszolja, tökéletesíti, hogy amikor Krisztus megjelenik, ne legyen azon szeplő, vagy sötét folt. Az egyház hadsereg is, akik a Sátán, a gonosz és a bűn ellen harcolnak. Hirdetik Krisztus evangéliumát, hogy minél többen szabaddá váljanak Krisztus kegyelmében és a Sátán fogságából megszabaduljanak.

     A gyülekezet a keresztények közössége.

     Az egyház és benne a helyi gyülekezetek, Isten tulajdona, amelyet Ő épít, ápol és őriz. (Ap. Csel. 2:46-47; Róma 12:4-5; 1. Korinthus 12:12-27; Efézus 4:15-16; 5:25, 27, 29;  Kolosse 1:18).

 

17. Istentisztelet

     Hisszük, hogy a helyi gyülekezet Istentől rendelt intézmény. Feladata, Isten, és egymás felé való szolgálat. Igehirdetés, Isten dicsőítése, prédikálás, az evangélium hirdetése, tanúságtétel, tanítás, közösség egymással, könyörület szolgálata. Egymás bátorítása, vigasztalása, esetleg feddése a megjobbításra. Együtt emeljük fel szívünket Isten felé és a megváltó Bárány felé, hogy a Szent Szellem által imádjuk, dicsőítsük és hálákat adjunk neki. Az istentisztelet független helytől és időtől. Zárt vagy nyílt térben, magánházaknál, vagy bérelt helyeken, nappal, vagy este, bármikor, bárhol, bárkinél megtartható (János 4: 21-23; 1. Korinthus 14:26).

 

18. Gyülekezet tisztségviselői

     Hisszük, hogy Isten a gyülekezet élére, prédikálás, tanítás, a keresztény élet helyes nevelése céljából elöljárókat rendel. Az elöljárók tartoznak felelősséggel a gyülekezet rendjének helyes működéséért és a tagok szellemi, hitbeli, erkölcsi és lehetőség szerint, szociális segítség megadásának meglétéért. A gyülekezet vezetője a lelkész és a mellé rendelt segédpásztor (segédpásztorok), akiknek óvniuk, vigyázniuk, törődniük, gondoskodniuk kell a gyülekezet tagjairól. A lelkész nem uralkodhat a nyájon, hanem példaképpen elől kell járnia értük. Különböző tisztségek, szolgálatok tartoznak még a gyülekezethez, amiket tanításra alkalmas, példamutatásával elöljáró, nem rút nyerészkedő, vagy pénzsóvárgó, de kipróbált, szelíd, alázatos, Szent Szellemmel teljes férfiú közül kell kiválasztani. A szolgálatra felkenetést a lelkipásztor teszi meg kézrátétel által. Ezek a tisztségek lehetnek; tanító, evangélista, próféta, presbiter, diakónus, vagy egyéb szükséges tisztségek betöltése. Mindezek a szentek tökéletesítése céljából adatnak, a Krisztus testének építésére, hogy ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármilyen szele, az embereknek álnoksága által a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Azért adatnak, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített (1. Korinthus 12:28; Efézus 4:11-16; 1. Timóteus 3:1-13; 2. Timóteus 3:16-17; Titus 1:5-9; Zsidók 13:17; 1. Péter 5:1-3).

 

19. Bizonyságtétel

     Hisszük, hogy Isten mindnyájunkat felhatalmazott arra, hogy arról a reménységről, amit az újjászületés által kaptunk, bizonyságot tegyünk. Életünk pozitív hatása, értékrendünk, viselkedésünk átalakulása nagy bizonyság mindazok részére, akik még a bűn fogságában, a sötétség és tudatlanság kötelékében élnek. Erről a bizonyságról nemcsak a szavaink, hanem a tetteink is bizonyságként kell, hogy hassanak, látva cselekedeteinkben azt, hogy összhangban állnak szavainkkal (3. János 1:12)

 

20. Szellemi gyümölcsök

     Hisszük, hogy a Szellemnek gyümölcse adja életünk világosságát, ami minden hívő nélkülözhetetlen velejárója. A Szent Szellem termi meg bennünk, ha engedelmesen járunk Isten igéje szerint. Ezek a gyümölcsök: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Isten akarata az, hogy sok gyümölcsöt teremjünk, és ezek a gyümölcsök megmaradjanak bennünk (János 15:8, 16; Galátzia 5:22).

 

21. Szent Szellem ajándékai

     Hisszük, hogy Isten minden újjászületett keresztényt arra buzdít, hogy kívánják a Szent Szellem ajándékait. Ezek az ajándékok a test tagjainak adatnak, osztogatva mindenkinek külön, úgy ahogyan akarja. Azonban mindezek az ajándékok haszontalanná és értéktelenné válnak, ha nem a szeretet által működnek. Mindezek az ajándékok azért adatnak, hogy épüljünk és szolgálhassunk általa.

A Szent Szellem természetfölötti ajándékai három kategóriába tehetők: 

1. Kijelentés ajándékai 

- bölcsesség beszéde

- tudomány beszéde

- szellemek megítélése (megkülönböztetése)

2. Erő ajándékai 

- hit

- gyógyítás

- csodatévő erők

3. Szólás ajándékai 

- prófétálás

- nyelvek nemei

- nyelvek magyarázata

Az ajándékok helyes és hasznos működéséhez, szükséges, hogy mindezek ékesen és jó rendben legyenek (1. Korinthus 12:4, 7-11; 13:1-2; 14:1, 40).

 

22. Szolgálati ajándékok

     Hisszük, hogy Jézus Krisztus szolgálati ajándékokat rendelt a gyülekezetekbe, a hívők tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére (1. Korinthus 12:28; Efézus 4:11-13; 1. Timóteus 3:8-12; Titus 1:5)

 

Ezek a szolgálati ajándékok:

1. Apostol

2. Próféta

3. Evangélista

4. Pásztor

5. Tanító

Egyéb szolgálati ajándékok

6. Presbiter

7. Diakónus

8. Csodatévő erők

9. Gyógyítás

10. Gyámolok

11. Kormányok

12. Nyelvek nemei

 

23. Tanítványság

     Hisszük, hogy Jézus Krisztus akarata az, hogy tanítványai legyünk és az Ige és a Szent Szellem tanítása által, érett kereszténnyé váljunk. Minden újjászületett keresztény az Úr tanítványa. Ő tanítja meg nekünk a teremtés, a bűn, a megváltás, az élet igazságát. A Biblia engedelmessége által értjük meg és sajátítjuk el a szeretet, az irgalom, a békességre, szelídségre törekvés, a szolgálatra való alkalmasság, a hit által való cselekvés erejét és hatalmát.

     Krisztus tanítványa csak az lehet, aki Őt helyezi élete területének központi helyére, mert Krisztus nélkül semmit sem tehetünk (Máté 28:19; Lukács 14:26-27,33; Ézsaiás 54:13).

 

24. Hit cselekedetei

     Hisszük, hogy a keresztényi élethez nem elég a hit. Vajon megtarthat-e a hit, ha nincsenek cselekedetei? A hit önmagában, ha nem párosul szeretettel, halott és semmit nem ér. A hit mellé jó cselekedetet kell ragasztani. Ezek a hitnek a cselekedetei. Az igazi istentisztelet és keresztényi élet tökéletes formája, a hit által működő szeretet. A szeretet önzetlen. Sohasem magunkra, hanem másra mutat, másnak kedveskedik. Amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek, azt kell megtennünk másokkal. Mert ez a törvény és a próféták. Ez az igazi hitből fakadó szeretet. Az Ézsaiás 58, a Máté 25:31-46, a Máté 5:7 és a Biblia szinte minden lapja, szépen leírja, mi az a hit által működő cselekedet, ami megtarthat bennünket az örök életre (Máté 5:7; 7:12; 25:31-46; 1. Korinthus 13:22; 2. Péter 1:5; Jakab 2:14-26; Ézsaiás 58:6-11).

 

25. Szeretet törvénye

     Hisszük, hogy a szeretet törvénye két pontban egyesül. Szeretni Istent, az egyedüli Urat, teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeretni felebarátainkat (embertársainkat), mint önmagunkat. Jézus azt is kimondja még, hogy: „Szeressük ellenségeinket, áldjuk azokat, akik minket átkoznak, jót tegyünk azokkal, akik minket gyűlölnek, és imádkozzunk azokért, akik háborgatnak és kergetnek bennünket. Hogy legyünk a mi mennyei Atyánknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”

     Isten azt is elmondja, hogy bármit teszünk, szeretet nélkül semmik vagyunk, semmi haszna annak. „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” Minden el fog múlni, de a szeretet örökké megmarad (Máté 5: 44-45; Márk 12:29-31; 1. Korinthus 13:1-13).

 

26. Irgalmasság

     Hisszük, hogy az irgalmasság, Isten kegyelmi ajándéka számunkra, hogy ez alapján tudjunk felelősséggel lenni az emberek felé és segítséget nyújtani a rászorultak, kétségbeesettek részére. Az irgalmasság egy önzetlen, gyakorlati cselekedet, amikor a lelkünket nem hagyja nyugodni a másik ember elesett állapota és minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a lehetőségeinkhez képest enyhítsünk nehézségén. Ez nemcsak anyagi, szociális, vagy egyéb szükségletek támogatását, segítségét jelenti, hanem azt is, hogy vele vagyunk bánatában, örömében, gyászában, vagy lelkének fájdalmában. Osztozunk a terhében és szívének gyötrelmében, keservében is. Jézus azt mondja, boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek. Azt mondja, ha enni adunk az éhezőnek, inni a szomjazónak, fedelet a jövevénynek, meglátogatjuk a beteget, vagy azt, aki a börtönben van, ha megvigasztaljuk a szomorú lelket, felemeljük az elesettet, erőt adunk a gyengének, olyan mintha vele tettük volna meg. Isten Ézsaiás prófétán keresztül azt mondja, ez az igazi Istentisztelet, amiben Isten örömét leli. Ez alapján fog bennünket megítélni, vagy jutalmat adni. Az alapján, hogy megtettük-e az irgalmasság parancsát, vagy elutasítottuk azt (Máté 5:7; 25:31-46; Jakab 2:13; Ézsaiás 58:6-11).

 

27. Az imádság

     Hisszük, hogy imádság által kerülhetünk kapcsolatba Istennel. Mi szólunk hozzá és Ő szól hozzánk. Ez megnyilvánulhat: a Biblia igéjének megvilágosodása, belső kijelentés, avagy más személyek által. Isten az imádkozás által kínálja fel számunkra azt a lehetőséget, hogy közösségbe kerüljünk a láthatatlan világgal és elmélyülhessen a kapcsolatunk vele. Az imádság formája lehet: imádás, hálaadás, dicséret (ami lehet ének is), kérés, esedezés, könyörgés, bűnbocsánat, szívünk örömének, vagy bánatának őszinte megvallása, közbenjárás.

Fontos, hogy imádságunk, összhangban legyen Isten igéjével.

     Isten, csak az őszinte, alázatos, hit által történő, töredelmes szívből fakadó imát hallgatja meg. Aki Isten elé járul, annak hinnie kell abban, akihez imádkozik (Zsoltárok 34:2; 51:19; Efézus 6:18; Filippi 4:6; Zsidók 11:6).

 

28. Házasság, család

     Hisszük, hogy a házasság intézményét Isten hozta létre férfi és nő között. Azért, hogy közösségben és családban élve gyakoroljuk és tanuljuk meg a szeretet, a törődés, az odafigyelés, a megbocsátás, a tisztelet, az alázat, az egymás felé kinyilvánított felelősség, a szelídség, a gyöngédség, az összetartozás, a hűség nagyságának egységét. Isten a férfi és a nő kapcsolatát, csak házasságban, vagyis önként kimondott, tanúk által hitelesített szövetségkötésben fogadja el. A gyermeknemzés és örömszerzés központi része a házasságban. A gyermek helyes nevelése a szülők felelőssége. Az Úr tanítása és intése szerint kell tanítani őket, hogy erkölcsben és a keresztényi értékrendben nőhessenek fel. A gyermekeknek szeretniük, tisztelniük kell a szüleiket és engedelmesen hallgatni rájuk. A szülőknek pedig nagy gyöngédséggel, teljes odafigyeléssel, túlcsordult szeretettel kell nevelni őket, gondoskodni róluk. Isten gyűlöli az elválást, de házasságtörésnél, vagy ha lehetetlenné válik a közös életük, megengedi. Isten azonban a megbékélésre törekszik, nem az elválásra. Isten tiltja a férfi-férfi, vagy a nő-nő kapcsolatát. Teljes mértékben elutasítja és elfogadhatatlan, bűnös kapcsolatnak nyilvánítja (1. Mózes 1:28-28; 2:18, 21-24; Zsoltárok 127:3; Példabeszédek 19:14; Máté 5:31-32; 1. Korinthus 7:2-5; 15-16; Efézus 5:22-25, 28-33; 6:1-4; 3. Mózes 20:13).

 

29. Istenhatalom

     Hisszük, az 1. Krónikák 29:11. igéjét, ami így szól: „Oh, Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh, Uram az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!” Minden hatalom Istentől származik és Őbenne áll fenn, mind a láthatatlan, mind a látható világban. Ezt az abszolút hatalmat Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a testben megjelent Ige gyakorolja, ami néki adatott, a halála és feltámadása által. Ő maga mondta: „Nékem adatott minden hatalom, mennyen és a Földön.” Ezért minden ember kötelessége az Istennek való feltétlen engedelmesség. Isten igazság, jogosság, szeretet által uralkodik. A mennyben Isten tökéletes uralma érvényesül, és az az akarata, hogy itt a Földön is az Ő akarata által létezzünk (János 1:1-4; Máté 28:18; Zsoltárok 89:15; Máté 6:9-10; Jakab 4:7).

 

30. Az államhatalom

     Hisszük, hogy a létező államhatalmi rendszereket Isten akarata hozta létre. Ezért minden állampolgárnak kötelessége engedelmeskedni a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől, és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene. Akik pedig ellene támadnak, önmaguknak ítéletet szereznek. Mert ezek a hatalmak és hatóságok, nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. A bűn megfékezése és annak büntetése céljából jött létre, hogy az emberek biztonságban, békességben élhessenek. Ha nem akarunk félni a hatalmasságtól, a jót kell cselekednünk és dicséretünk lesz attól. Mert Isten szolgája ő a mi javunkra. Ha pedig a gonoszt cselekedjük, van mitől félnünk, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert. Mivel Isten szolgája, kíméletlen azok számára, akik gonoszt cselekszenek. Annakokáért szükséges engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Szüntelen imádkoznunk kell értük, hogy nyugodt, biztonságos életet élhessünk (Róma 13: 1-6; 1. Péter 2:13; Példabeszédek 8:15-16; 1. Péter 2: 13-14; 1. Timóteus 2:1-2).

 

31. Halottak feltámadása

     Hisszük, hogy a földi létünk elmúlása után az élet nem ér véget. A halál utáni élet legfőbb bizonyítéka Jézus Krisztus feltámadása és mennybemenetele. Amiképpen Ő meghalt a bűneinkért, mi is akképpen haltunk meg, és amiképpen feltámadt a mi megigazulásunkért, akképpen támasztott fel bennünket is az örök életre. Isten kijelentette számunkra, hogy lesz halálból való feltámadás. Kétféle feltámadásról beszél. Az igazak feltámadásáról és a hamisak feltámadásáról. Az igazak feltámadásakor az igazak a mennybe mennek az örök életre, míg a hamisak feltámadásakor a hamisak az ítéletre mennek és onnan a kárhozatra.  A feltámadás maga Krisztus. Ő mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Ő eleveníti meg a lelket és a testet, hogy éljenek, akik Istenéi. A test halálakor az igazak lelke Ábrahám kebelébe kerül a paradicsomba. A test feltámadásakor pedig a levegőégbe kerülve találkozik és egyesül a lélekkel. A test romolhatatlan, halhatatlan, dicsőséges testet ölt és hasonlók leszünk az angyalokhoz. Az igazak feltámadása az elragadtatáskor kezdődik, amit majd a mennyben a menyegzői lakoma követ. Isten kiragadja az igazakat a nagy nyomorúság elől. A gonoszok feltámadása pedig az ezeréves birodalom után történik (János 11:25-26; Ap. Csel. 24:15; 1. Korinthus 15:19-24, 35-54; 1. Thessalonika 4:13-17).

 

32. Jézus második eljövetele

     Hisszük, hogy Jézus Krisztus másodjára is eljön, de akkor már nem, mint kiszolgáltatott, vagy megvetett, mint első eljövetelekor, hanem teljes dicsőségben és hatalommal. A második eljövetele a Föld és teremtményei végső idejét jelenti. Megjelenése két fázisban fog történni. Először a levegőégig jön, amikor feltámadnak a Krisztusban elaludtak, akik pedig élnek velük együtt elragadtatnak az égbe. A másik megjelenése a hét éves nyomorúság végén történik meg, amikor megdönti a „Vadállat” és az „Antikrisztus” hatalmát, a Sátánt pedig megkötözve fogságba veti ezer évre. Ezután megítéli a pogány nemzeteket, majd megalapítja az ezeréves birodalmát (Máté 26:63-64; 1. Korinthus 15:51-52; 1. Thessalonika 4:13-17; Jelenések 19:19-20; 20:1-6).

 

33. Örök ítélet

     Hisszük, hogy az ezeréves birodalom végén lezárul az emberi történelem. Új ég és Föld keletkezik. A régiek említésre sem lesznek méltóak. Ekkor mindenki feltámad, aki még nem támadt fel és a fehér királyi trón előtt minden ember ítélet alá esik. Az ítélet igazságos lesz és Isten lesz a bíró. Ez az ítélet vett véget a Sátán, a Halál és a Pokol uralmának is. Az égő, kénköves tó lesz a büntetésük helye. Ez a második halál, a végső ítélet.

     Isten pedig mindent újjá tesz. Szebb és dicsőségesebb lesz minden, mint előtte. Halál, betegség, nyomorúság nem lesz többé és Isten minden könnyet, fájdalmat, gyászt letöröl az igazak szeméről, lelkéről.

     Jézus Krisztus átadja az uralmat az Örökkévaló Atyának és Ő lesz minden mindenben (Jelenések 20:5-15; 21:1-8).