Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FEJKE 144 hittétel

 

Felelősség és Jogosság

Keresztény Egyesület

(FEJKE)

 

Jézus Krisztus Egyházának alaptételei

 

(144 hittétel)

 

„Mindazt, amit én parancsolok néktek,

 Megtartsátok és aszerint cselekedjetek.

 Semmit ne tégy ahhoz

 És el se végy abból!”

 Mózes V. könyve: 12:32

 

 

1. A Biblia 66 könyve Isten ihletett, kinyilatkoztatott igéje. Nem ember által jött létre, hanem a Szent Szellem által íródtak, amely hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Ezért a tekintélye minden fölött áll (2. Timóteus 3:16-17; 2. Péter 1:20-21)

 

2. A Szentírás tévedhetetlen, Isten abszolút tekintélye, amit felkent szolgái által íratott meg. Isten szent igazságának, az ember bűnének és megváltásának, az erkölcsi és hitbeli normák tökéletes formájának, az ember és a Föld kezdeti, közbenső és végső állapotának írott kijelentése. A Biblia központi témája az elejétől a végéig az Ige, Jézus Krisztus (Zsoltárok 119:160; Példabeszédek 2:1-10; János 5:39; 17:17).

 

3. Csak egy Isten van! Egy az Isten! Rajta kívül nincsen másik Isten. Ő az egyetlen! Egyedül Ő az Úr! (5. Mózes 6:4; Ézsaiás 45:18, 22; 1. Korinthus 8:6; Efézus 4:6; 1. Timóteus 2:5)

 

4. Isten a Szentháromságban fejezi ki magát (Atya, Fiú (Ige, Jézus Krisztus), Szent Szellem). Egy Isten három személyben, és ez a három egy. (Máté 28:19; 2. Korinthus 13:13; 1. János 5:7).

Atya: Aki hatalma szavával létrehozta és fenntartja, mind a láthatatlan, mind a látható világot. Ő az eredete minden dolognak. Általa létezik minden. Abszolút mindenekfölött való (Róma 11:36; Zsidó 1:3).

Fiú: Jézus az Ige, aki kezdetben az Istennél volt, aki maga is Isten. Minden általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Amikor az idő elérkezett, az Ige egy szűztől megfogant és testben megjelent. Levetette isteni formáját és hasonlóvá lett hozzánk. Meghalt a bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkért. Annakokáért Isten adott néki olyan nevet, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ő Isten dicsőségének visszatükröződése és az Ő valóságának képmása. Jézus az Újszövetség szerzője és az egyedüli közbenjáró Isten és ember között. Jézus kimondja, hogy Ő és az Atya egyek (János 1:1-17; 10:30; Filippi 1:6-11; Róma 11:36; 1.Timóteus 2:5; Zsidó 1:2-3).

Szent Szellem: A Szent Szellem valóságos Isten. Ott volt a teremtésnél. Isten örökkévaló Szelleme, aki által fenntartja a világmindenségben a rendet és működteti a dolgok egyensúlyát. Isten a Szent Szellem által kente fel a szolgáit és prófétáit, hogy akaratát kijelentsék a Földön. A Biblia is a Szent Szellem ihletése által íródott. Jézus földi szolgálata során a Szent Szellem által tanított, gyógyított, űzött ördögöket, támasztotta fel a halottakat és támasztotta fel Jézust a halálból harmadnapon. Jézus a Szent Szellem által ragadtatott a mennybe. Isten az egyháznak adta a Szent Szellemet, aki a hívők testét valóságos templommá teszi. Tanít, vezet, vigasztal, elvezet az igazságra. Megfeddi a Földet, bűn, igazság és ítélet tekintetében. A Szent Szellem hatalma, bölcsessége, ereje, szeretete, gyöngédsége korlátlan és határtalan. Bizonyságot tesz Krisztusról és Isten valóságáról (1. Mózes 1:2; Máté 12:28; 2. János 14:6-11, 26; Ap. Csel. 1:8; 1. Korinthus 6:19; 1. Péter 1:21).

 

5. Isten teremtette a láthatatlan és a látható világot és mindent, ami abban van, hatalma beszédének szavával. Az ég és a Föld és minden, ami abban van, az ember, madarak, halak, állatok, és minden más teremtmény, az Ő dicsőséges alkotói munkája. Isten tartja fenn a mindenséget, mindennek rendet szabva. Hit által érthetjük meg, hogy mind a láthatatlan, mind a látható világ Isten szavára lettek, aki mindezeket a semmiből hozta létre. Szólt és meglett, parancsolt és előállott. Isten teremtette a Földet az Ő erejével, alkotta a világot a bölcsességével és terjesztette ki az egeket az értelmével (1. Mózes 1:1; Nehémiás 9:6; Zsoltárok 33:9; 146:6; Ézsaiás 45:12; Jeremiás 10:12; Ap. Csel. 4:24; Zsidók 11:3).

 

6. Isten Szellem. Az anyagi világ számára láthatatlan. Ember soha nem látta és élve nem is láthatja. (2. Mózes 33:20; János 1:18; 4:24).

 

7. Isten Örökkévaló. Nincs kezdete, sem vége. Ő örökkévalóságtól örökkévalóságig örökkévaló Isten (Zsoltárok 90:2; Dániel 6:26; Máté 6:13; Róma 1:20).

 

8. Isten az Igazság. Tökéletes. Minden cselekedete tökéletes, útja, beszéde igazság (5. Mózes 32.4; 2. Sámuel 7:28; Jób 8:3; Zsoltárok 48:11; 18:31; Máté 5:48; Róma 1:17; Jelenések 15:3).

 

9. Isten a Szeretet. Szeretete jeléül a saját Fiát, „az Igét, a Krisztust” is képes volt feláldozni a bűnbe esett emberiség megmentéséért (Jeremiás 31:3; Titus 3:4;1. János 4:7-12).

 

10. Isten változhatatlan. Nála nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Örökké ugyanaz. Amit kimond, az örök érvényű (4. Mózes 23:19; Zsidók 1:12; 6:17; Jakab 1:17).

 

11. Isten Mindenható. Övé minden hatalom mennyen és Földön. Ő uralkodik mindenen. Ö hozott létre mindent a semmiből. Ő fölötte nincs senki és semmi (1. Mózes 17:1; 1. Krónika 29:11; Lukács 18:27; Zsidók 6:13).

 

12. Isten mindenütt jelenlévő. Mindent lát. Nincs olyan elrejtett hely, ahova el lehetne bújni színe elől (Zsoltárok 139. fejezet; Jeremiás 23:24; Ap. Csel. 17:28).

 

13. Isten Mindentudó. Mindent ismer, mindent tud, mindent ért. Egy időben látja a múltat, a jelent és a jövőt. Ismeri a kezdetet, az események folytonosságát, a véget és az utána lévő időtlenséget (1. Krónikák 28:9; Ezékiel 11:5; Jób 31:4; Lukács 16:15; Zsidók 4:13).

 

14. Isten bölcsessége, gondolata, útja, ítélete mindennél magasabbak. Meghaladja az értelmi és felfogó képességünket (Ézsaiás 40:13-14, 28; 55:8-9; Róma 11:33-36; 16:27).

 

15. Isten nagy erejű. Ereje korlátlan és végtelen, számára semmi sem lehetetlen. Emésztő tűz, égő láng. Hosszantartó a kegyelme, de rettenetes az ítélete. Azonban soha nem tesz olyat, mert nem is tehet, amivel ellentmondana önmaga teljességének és igazságának (1. Mózes 18:14; Nehémiás 4:14; Jób 9:4; Zsoltárok 50:3; 62:12; Példabeszédek 8:14; Malakiás 3:6; Zsidók 10:31; 12:29).

 

16. Isten akaratában van minden. Maga tetszése alapján munkálkodik és cselekszik. Senki nem volt tanácsosa. Önmaga akarata által teremtett, hozott létre mindent. Saját maga akarata által tartja egyensúlyban a világmindenségben alkotott minden alkotását (1. Sámuel 3:18; Zsoltárok 135:6; Róma 9:15; Máté 20:15).

 

17. Isten gyűlöli a gonoszt. Gonosz, bűn nem férkőzhet a közelébe, mert Ő Szent! Aki bűnben él, nem lehet kedves számára. A bűnt eltaszítja magától (3. Mózes 20:26; Példabeszédek 6:16; 15:9; Zsidók 1:9; 1. Péter 1:15-16).

 

18. Isten igaz! Igazságosan dönt és ítél. Nem személyválogató (Zsoltárok 25:8; Dániel 9:14; Ap. Csel 10:34; 1. János 1:5).

 

19. Isten mindig igazat mond. Soha nem hazudik, vagy hiteget. Beszéde egyenes és megcselekszi, amit mond (4. Mózes 23:19; 5. Mózes 32:4; 1. János 2:29).

 

20. Isten kegyelmes, irgalmas, könyörülő és hosszan tűr. Nem gyönyörködik a gonosz halálában, hanem hogy megtérjen és éljen (Ézsaiás 49:14-15; Ezékiel 48:32; Mikeás 7:18; Efézus 2:8; Jakab 5:11; 2. Péter 3:9).

 

21. Isten a dicsőségnek és a hatalomnak az Istene. Az egész Föld teljes az Ő dicsőségével, mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk (Zsoltárok 72:19; Ézsaiás 6:3; Róma 1:20; 2. Péter 1:3).

 

22. Minden Istené. Mindaz, ami van az égben, a Földön, vagy a Föld alatt van. Minden az Ő hatalmában, akaratában van, mert mindent Ő hozott létre (3. Mózes 25:23; 1. Krónikák 29:11; Zsoltárok 24:1; Máté 6:10; 1. Korinthus 10:26).

 

23. Isten, mindenkinek az Istene. Az angyaloké, a Mennyben lévő élőlényekké, a Földön lévő szárazföldi, vízi, repdeső állatoké, az emberré és a Föld alatt lévő minden lényeké i (2. Krónikák 20:6; Jób 34:21; Példabeszédek 5:21; Ezékiel 18:4; Máté 10:29-31; Róma 14:11; Filippi 2:10).

 

24. Isten trónszéke a Mennyben van, de a szemei átlátják az egész világmindenséget. Semmi nincs elrejtve előle. Mindent lát, mindent hall, mindent ért. (Jób 12:22; Ézsaiás 66:1; Jeremiás 23:24; Máté 23:9; Lukács 8:17; 1. János 5:7).

 

25. Isten egyértelmű és érthető nyelven szól teremtményeihez, hogy mindenki megérthesse Őt, még a legegyszerűbb emberek is. Az Isten Igéjének megértéséhez azonban újjászületett szív szükséges, ugyanis csak azok értelmezhetik helyesen, akikben a Szent Szellem lakozik. Egyedül az Isten Szelleme tudja megnyitni a Biblia helyes értelmezését számunkra (Zsoltárok 50:1; Példabeszédek 8:5; Máté 15:10; 1. Korinthus 1:21; 26-28; 12:14).

 

26. Isten a teremtés és Biblia kijelentése alapján nyilvánvalóvá tette számunkra magát, hogy megismerhessük Őt. Kapcsolatba, közösségbe kerülhetünk vele az újjászületés által (Dániel 12:4; János 5:39; 17:20-21; Róma 1:20).

 

27. Az angyalok, Isten teremtményei. Láthatatlan szellemi lények, akik Isten tökéletes akaratában élnek. Hatalmas, erős lények. Nincs húsuk, csontjuk, vagy vérük. Azonban képesek megjelenni emberi alakban. Ezért mondja Isten, hogy némely emberek tudtukon kívül angyalokat vendégelnek meg. Megszámlálhatatlan angyal van, akik feltétel nélkül engedelmeskednek Isten szavának. Az angyalok meg tudnak jelenni, tűz, vagy szél formájában is. Képesek kommunikálni az emberrel, vagy megfedni, erősíteni, bíztatni. Az angyalok között örvendezés van, amikor valaki megtér. A Biblia az angyalok négy fő rendjét sorolja fel: „trónok, uraságok, fejedelemségek, hatalmasságok.” A Biblia beszél még, „Kerubokról”, „Szeráfokról”, „Arkangyalokról”, „Lelkes állatokról”. Három főangyalt szólít néven: Mihályt, Gabrielt és a mélység angyalát, Apolliont, akinek a jelentése „Vesztő”. Az angyalok Istent szolgálják. Emellett vannak, akik az emberek védelmére, vagy hírközlő szolgálatra vannak kirendelve. Vannak ítéletvégrehajtó angyalok is (1. Mózes 3:24; Zsoltárok 91:11; 103:20; Ézsaiás 6:2, 6; 37:36; Dániel 8:16; 12:1; Máté 22:30; 28:2-5; Lukács 1:19, 26; 15:10; 22:43; Kolosse 1:16; 1. Timóteus 4:16; Zsidók 1:7; Jelenések 9:11;).

 

28. Lucifer (Fényhordozó) Isten egyik legfőbb alkotása volt. Isten mellett állt hatalmas dicsőségben és méltóságban, fölkent kerubi rangban. Tökéletes volt szépségben, tudásban, bölcsességben. Lucifer azonban felfuvalkodva a szépségére, tudására, bölcsességére Isten ellen lázadt, hogy megdöntse uralmát. Az angyalok harmadrészét magával rántotta. Isten levetette a mennyből. Ő a gonoszság és a hazugság atyja. A bűn szerzője, a romlottság elindítója, aki emberölő kezdettől fogva. Az első emberpárt is ő ejtette bűnbe. Általa jött a világba a bűn, a halál, a betegség, a szenvedés. A neve „Sátán”, ördög, kígyó” lett. Nem gondol az Isten dolgaira, csak az emberi dolgokra (Ézsaiás 14:12-20; Ezékiel 28:12-19; Máté 4:10; 16:23; János 8:44; 2. Korinthus 4:4; Efézus 6:12; 2. Péter 2:4; Jelenések 12:4).

 

29. A Sátán és a démonok törekvése az, hogy elválasszanak bennünket Istentől. Kísértenek, hazugságot sugdolóznak, kárhoztatnak, rombolnak, pusztítanak. A magasságban királyságot hoztak létre. Minden országot, vezetőt, embert irányításuk alá vontak. Az engedetlenség fiaiban munkálkodnak (Zakariás 3:1-2; János 10:10; Róma 8:34; Efézus 2:2; 1. Péter 5:8).

 

30. A Sátán legnagyobb szolgái a Halál és a Pokol. A Halál az ember testét öli meg, megfosztva azt annak életétől, míg a Pokol arra törekszik, hogy az ember lelkét a mélybe, a pusztulásba, a kárhozatba taszítsa. Örökre elválassza az embert Isten dicsőségétől (Jób 8:22; Máté 10:28; 1. Korinthus 15:55; Jelenések 6:8; 20:13).

 

31. A Sátánra, a Pokolra és a Halálra kimondatott az ítélet. A tűz és kénköves tó lesz az osztályrészük, mint ahogyan azoknak a bukott angyaloknak (ördögök, démonok) is, akik a Sátánt szolgálják. A tűz és kénköves tavat, Isten számukra hozta létre, büntetés céljából (János 16:11; Jelenések 20:10, 14).

 

32. A tűz és kénköves tó lesz azoknak az emberi teremtményeknek is a büntetése, akik elutasítják Isten kegyelmi ajándékát, amit egyszülött Fián, Jézus Krisztuson keresztül kínál fel számukra és istentelenül, hitetlenül, utálatos életmódban, gyilkosként, paráznaként, okkultizmusban, bálványimádásban, hazugként gyáván élik le az életüket. Ez lesz a második halál (Jelenések 20:15; 21:8).

 

33. Isten a Földet lakásul alkotta az ember számára. Azért, hogy gyönyörűséget lelve benne, boldogan élhessen Isten közösségében. Mindent az uralma alá vetett. Rábízta a Földet és a teremtett állatokat (1. Mózes 1-2 fejezet; Ézsaiás 45:18).

 

34. Isten az embert a föld porából formálta a saját hasonlatságára és képmására. Isten az életnek leheletét lehelte belé, így az ember értelmes, bölcs emberré vált (1. Mózes 1: 26-27; 2:7).

 

35. Isten az embert jónak és igaznak teremtette. Szabad akarattal ruházta fel. Mindent az uralma alá vetett. Rá bízta a Földet és a teremtett állatokat (1. Mózes 1:28-29, 31; 2:5, 8).

 

36. Isten, Ádám feleségét, Évát, annak oldalbordájából alkotta meg. Segítőtársul hozta létre számára, és örömére, hogy boldogságuk teljes legyen. Itt kezdődik a nő és a férfi házasságának intézménye (1. Mózes 2:18, 21-25).

 

37. Az első emberpárt (Ádámot és Évát) a Sátán ejtette bűnbe kígyó alakjában. Évát, hitetéssel és hazugsággal becsapva, Isten elleni engedetlenségre kényszerítette, majd általa Ádám is vétkezett. A bűnbeesés után Isten dicsősége eltávozott róluk. Lelkiismeret, szégyenérzet, bűntudat hatotta át őket. Képessé váltak a jó és gonosz megismerésére, megcselekedésére. Általuk bejött a bűn, a halál, a betegség, a szenvedés a világba (1. Mózes 3:1-24; Róma 5:12).

 

38. Ez a bűneset volt a kezdete, a később az egész világot elárasztó bűnnek, erőszaknak, szenvedésnek, fájdalomnak, betegségnek, halálnak, gyásznak. Megszakadt a harmonikus kapcsolat Isten és ember között. Gyilkosság, erőszak, varázslás, bálványimádás, kizsákmányolás, lopás, hazugság, irigység, gyűlölet, háború, rabszolgaság, leigázás, önkényuralom, mind-mind az ember életének természetévé vált. A bűn bejövetele által távolodott el az emberiség nagy része Istentől, akik tudatosan, vagy tudattalanul, de a Sátán felé fordultak. A jónak ellenségei lettek és az ember azóta is a gonoszságban gyönyörködik, sötétségben él. (Ézsaiás 59:2-15; Zsoltárok 14:3; János 3:19-20; Róma 15:2).

 

39. Isten elhívott egy embert, Ábrahámot, akinek az utódjaiból egy saját népet hozott létre. Ez Izrael (1. Mózes 12:1-3; Ézsaiás 41:8).

 

40. Isten a Kánaán földjét Izraelnek adta örökségül, hogy az legyen az országuk teljesen az idők végezetéig. Tehát Izrael jogszerűen tartózkodik Közel-Keleten azon a részen, ahol 1948. május 14.-én megalapították Izrael önálló állammát és ahol jelenleg is élnek (2. Mózes 6:8; 17:8; 3. Mózes 6:4).

 

41. Isten Mózes által szövetséget kötött Izrael népével az Egyiptomból való kivonulás után a Sinai hegyen. Törvényt szabott ki rájuk, parancsba adva, hogy tartsák meg minden rendelkezését. Mert csak akkor lesz jó dolguk és fog velük járni Isten. Külön választotta őket más népektől (2. Mózes 34:12-16; 3. Mózes 2:46; 5. Mózes 5:29).

 

42. A törvény valójában azért adatott, hogy Jézusra vezérlő mesterünké legyen, hogy hit által igazuljunk meg. A törvény által ismerjük fel azt, hogy képtelenek vagyunk betartani és a szerint élni (Galátzia 3:19-24).

 

43. Izrael népe sohasem volt képes, teljes mértékben betölteni a törvényt. Ezért kellett bűnért való áldozatot bemutatniuk mindennap. A vétkek miatt a halál uralkodott szinte mindenkin teljesen a Krisztusig. Ezt láthatjuk Izrael történelméből és a próféták írásaiból is, akik Isten akarata szerint szólták az Ő üzenetét. Isten a Biblián keresztül mindent kijelentett számunkra, hogy tisztában legyünk a tényekkel (3. Mózes 32:9; 33:5; 5. Mózes 10:16; Ap. Csel . 7:51; Zsidók 10:1-4).

 

44. Minden ember vétkezik és szűkölködik Isten dicsősége nélkül (Róma 3:23)

 

45. Isten ígéretet tett Mózesen és a prófétákon keresztül, hogy elküldi a Szabadítót, Krisztust, aki Izraelből fog származni a Dávid nemzetségéből (5. Mózes 18:18; Ézsaiás 9:6; Mikeás 5:2).

 

46. Az Ószövetség, a Messiás két eljövetelét jelenti ki. Először, amikor áldozati bárány lesz a világ bűneiért, másodszor pedig, amikor az idők végén eljön dicsőségben és megalapítja az ezeréves birodalmát (Ézsaiás 53:1-12; 9:6-7; 11:1-9; Máté 24.27-30; Jelenések 20:6).

 

47. Körülbelül kétezer évvel ezelőtt, amikor az idő elérkezett, az Ige, aki Istennek formájában volt, nem tekintve zsákmánynak, hogy Ő az Istennel egyenlő, levetve isteni formáját és dicsőségét, testé lett. Szolgai formát vett föl és hozzánk, emberekhez hasonlóvá vált. Megjelent a Földön és harminchárom évig közöttünk élt (János 1-3, 14; Filippi 2:6-11; Lukács 3:23).

 

48. A megígért Messiás neve, Jézus, aki Betlehemben született és Dávid házából származott. Názáretben nőtt fel, majd ott Izrael földjén szolgált. Galileában és Júdeában (Máté 1:21-23; 2:23; 4:25; Zakariás 6:22).

 

49. Jézus az Ószövetségben megígért Messiás. Ő Jézus Krisztus, a testé lett Ige! (Máté 16:13-17; Márk 14: 61-62; János 4:25-26; 14:6).

 

50. Jézus Isten! Ő az „Ige”, a Messiás, aki örökkévaló áldandó Isten! (Máté 28:19; János:1-3, 14; Róma 9:5; Filippi 2:9-11; 1. Timóteus 3:16; 1. János 5:7).

 

51. A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által jött el (János 1:17).

 

52. Jézus szolgálata abban állt, hogy tanította az ige igazságát, hirdette a kegyelem megváltásának evangéliumát, gyógyította a betegeket, ördögöket űzött, halottakat támasztott. Jelek és csodák kisérték az útját (Máté 4:23-25; Lukács 7:20-23).

 

53. Jézus Krisztus Földre való eljövetelének egyik célja az volt, hogy bizonyságot tegyen az igazságról (János 18:37).

 

54. Jézus Krisztus Földre való eljövetelének a második célja az volt, hogy meghaljon a világ bűneiért és áldozati bárány legyen helyettünk. Bűneink büntetése rajta van (Máté 20:28; János 10:17-18; 1. János 3:5).

 

55. Jézus Krisztus halálra adatott a mi bűneinkért, és feltámadt a halálból harmadnapon a mi megigazulásunkért (Róma 4:25; 1. Korinthus 15:3-4).

 

56. Isten ajándéka Jézus Krisztus áldozata által a Föld számára az, hogy a teremtményeit megszabadítsa a bűneitől és elvegye a haláltól való félelmet. Örök és megszentelt életet ad annak, aki elfogadja a Fia Jézus Krisztus kegyelmi ajándékát (János 4:10; Zsidók 2:15; 1. János 3:5).

 

57. Isten megjelent testben, megigazítatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe (1. Timóteus 3:16).

 

58. Egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által kegyelemből üdvözülhetünk, cselekedetek nélkül. A megváltás Isten kegyelmi ajándéka mindazoknak, akik hiszik, hogy Jézus Krisztus a bűneikért áldozta fel magát a keresztfán, és a megigazulásukért támadt fel harmadnapon. Ezt a kegyelmet Isten mindenkinek válogatás nélkül felkínálja, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Az ember saját maga döntheti el, szabad akaratából, hogy elfogadja-e, vagy pedig (Márk 16:16; Róma 3:28;

 4:16; 5:1, 15; Galátzia 2:16, 21; 3:8-14; Efézus 2:8; 1. Timóteus 2:4).

 

59. Csak újjászületés által mehetünk be Isten országába. Az újjászületés víztől (bemerítkezés) és Szellemtől (Szent Szellem keresztség) való születést jelenti (János 3:3, 5-6; Ap. Csel. 3:38; 8:14-17; Titus 3:4-7).

 

60. Senki nem mehet az Atyához, csak Jézus Krisztus által. Jézus az egyedüli út az Atyához. Erre az útra pedig csak Jézus keresztjén keresztül lehet rálépni (Máté 10:38, János 14:6; Kolosse 1:20).

 

61. Istent Szellemben és igazságban kell imádni. Az imádat nincs helyhez és időhöz kötve. A Szent Szellem bennünk való lakozása által imádhatjuk Istent (János 4:21, 23-24; Róma 5:5; 1. Korinthus 1:2; Efézus 6:18; Júdás 1:20).

 

62. Csak azok az Isten gyermekei, akikben Isten Szent Szelleme lakik, és akiket Ő vezet (Róma 8:9, 14).

 

63. A kereszténységbe nem lehet beleszületni, nem lehet cselekedetekkel kiérdemelni és senkire nem lehet ráerőltetni, vagy belekényszeríteni. Ajándékért sem lehet megvásárolni, csak egyedül és kizárólag hit által, megtérés alapján lehet Istenhez tartozni. Azoknak, akik befogadják Istent önként, saját elhatározásukból a szívükbe, azoknak ad hatalmat, hogy a gyermekei legyenek (János 1:12-13; 3:3, 5; Ap. Csel. 2:38).

 

64. A megtéréshez és az újjászületéshez tudatos döntés kell. Amikor választani tudunk jó és rossz között, halál és élet között, bűn és igazság között, a Sátán vagy Isten között. Csecsemő, vagy gyermek azonban erre még nem képes. Ezért a csecsemő, vagy gyermekkori keresztelés nem tesz kereszténnyé senkit. Hiába keresztelnek meg hát bárkit is csecsemő, vagy gyermekkorban. Felesleges, haszontalan és egyben Ige ellenes is. Ha nagykorú lesz, ugyanúgy újjá kell születnie, ha Istenhez akar tartozni. Az embernek saját magának kell eldöntenie, szabad akaratából, hogy elfogadja-e, vagy pedig elutasítja-e a Krisztus által felkínált kegyelmet. Más ember nem dönthet helyette (5. Mózes 30:19; Ezékiel 33:11; Máté 28: 19; Márk 16:16).

 

65. A hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. A Biblia hallása és helyes értelmezése által alakul ki és növekszik a szívünkben a hit. E nélkül soha nem juthatunk el a hit igazságának megértéséhez és csak bolondságok maradnak számunkra a Biblia szavai (Róma 10:17; 1. Korinthus 2:14).

 

66. Jézus nem az igazakat hívogatni jött, hanem a bűnösökért, hogy megtérésre vezesse őket (Máté 9:12-13).

 

67. Isten akarata az, hogy minden ember megtérjen és az igazság ismeretére eljutva, éljen. Nem számit a bőrszín, nemzeti hovatartozás, társadalmi rang. Isten mindenkit szeret és megtérésre hív ((Ezékiel 18:23; János 3:16; Ap. Csel. 17:30; 1. Timóteus 2:4; 2. Péter 3:9).

 

68. Isten valóságának megismerése, hit által történik. A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés és a remélt dolgok valósága. Hit nélkül lehetetlen Istennel közösséget vállalni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell abban, hogy Ő létezik. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Hit által költözik Isten az életünkbe, aki a Szent Szellem által kijelenti bennünk az igazságának értelmét és bizonyságot tesz Jézus Krisztus kegyelméről. Hit által ismerhetjük meg Isten kinyilatkozatott igéjét, a Bibliát és hit által kerülhetünk valóságos közösségbe vele. Hit által tudunk küzdeni a Sátán ellen is, amikor kétséget akar támasztani bennünk. A hit olyan, mint a pajzs. Védelem a külső támadások ellen (Zsidók 11:1,3,6; Róma 10:17; Efézus 6:16)

 

69. A megtérés egy tudatos döntés, amikor felismerjük bűneinket és ráébredünk arra, hogy az egyetlen, amire szükségünk van, az maga Krisztus. Ha megértjük, hogy Jézus a mi bűneinkért is meghalt és őszinte, alázatos szívvel megbánjuk azt, végleg elfordulva tőle, akkor Isten kegyelmében részesülünk, és Ő beköltözik az életünkbe. Akik befogadják Istent az életükbe, azoknak hatalmat ad arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Isten a megtérés által újjászüli az embert és ő átlép a halálból az életbe, a kárhozatból a kegyelmi állapotba. Megszabadítja a bűn és a halál hatalmából, törvényéből és bűnbocsánatot, örök életet ad számára. Az újjászületés egy új élet, amikor a régi élet elmúlik és minden újjá lesz. Megtérés és újjászületés nélkül, nem láthatjuk meg Isten országát (János 3:3; Ap. Csel 2:38; 3:19; 2 Korinthus 5:17).

 

70. Az Istenbe való keresztségnek két formája létezik. Vízkeresztség (vízbe való teljes alámerítés), és a tűzkeresztség (a Szent Szellembe való bemerítés). E két keresztség szükséges az igazság betöltéséhez.

 

71. A bemerítkezés egy engedelmességi és hitbeli cselekedet, amit Isten parancsolt meg minden újonnan megtérő embernek. A bemerítkezés által a testünk teljesen elmerül a vízben, ami szimbolizálja a bennünk lévő bűnök lemosását, majd a vízből való kijövetel után az újjászületés megtisztulását. Isten szövetsége ez, ami által eltemetjük a múltat, annak teljes bűnös valójával és feltámasztjuk az új életet Jézus Krisztusban. Azonosulunk Jézus Krisztus halálával és feltámadásával. A Szent Szellem belénk költözik és a testünk Isten templomává lesz. E cselekedet által születünk bele Krisztus testébe és válunk az Egyháza tagjává (Márk 16:16; Ap. Csel. 2:38).

 

72. A Szent Szellem keresztség épp olyan nélkülözhetetlen keresztség, mint a bemerítkezés. Az Apostolok Cselekedeteiben Péter és János könyörgött a Szamáriabeli hívőknek, akik már be voltak merítkezve, hogy vegyenek Szent Szellemet is. Kézrátétel által meg is kapták azt. E keresztség által válunk hatékonnyá a Biblia kijelentésének megértésére, Krisztus erejének és hitbeli cselekedeteinek elvégzésére. Alkalmassá válunk az evangélium hirdetésére, bizonyságtevésre, gyógyításra, ördögűzésre és a Szent Szellem ajándékainak átvételére. Gyakran kíséri nyelveken szólás ajándéka. Jézusra, a bemerítkezése után a Szent Szellem galamb formájában szállt rá, ekképp kente fel Isten hatalommal, erővel, kenettel. János a Máté evangéliumában azt közölte a néppel: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó. Ő Szent Szelleme és tűzbe merít majd be titeket (Ap. Csel 1:8; 8:14-17; Máté 3:11).

 

73. Amikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg bennünket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által. Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

 

74. Isten az újjászületés által elválasztott bennünket ettől a világtól és igazzá nyilvánított az Ő országa számára. Jézus Krisztus egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak, mindennap meg kell tisztítanunk magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól és Isten félelemben kell véghezvinnünk a megszentelődésünket. Ez egy folyamat, amelyben a Szent Szellem gyöngéden és a legnagyobb szeretettel vezet egyre jobban előre (Titus 3:4-7; 1. Korinthus 6:11; 2. Korinthus 7:1).

 

75. A kézrátétel, egy olyan Isten által adott, hitbeli cselekedett, amit meghatározott céllal ad. Úgy történik, hogy a hívő az egyik kezét ráhelyezi a másik személyre (Zsidók 6:2). A célok lehetnek: 1. Szent Szellem vevése céljából (Ap. Csel 8:18; 19:6); 2. Gyógyulás céljából (Máté 8:15; 16:18; Márk 5:41-42); 3. Szolgálatra felkenetés, vagy valamilyen Istentől kapott feladat elvégzése céljából (Ap. Csel 13:2-4); 4. áldás kívánás céljából (Márk 10:16).

 

76. A Szent Szellem, aki minden újjászületett kereszténynek adatik, tanít, vezet, irányit, fed, buzdít. Elpecsételtünk a Szent Szellem által, aki által Isten gyermekévé és egyben örököstársává váltunk. Örömmel, békével, a Szellem gyümölcseivel ruház fel. Ajándékokat oszt és Isten erejével, józanságával ken fel. Bölcsességre tanít és a Biblia helyes használatára, értelmezésére oktat. A Szent Szellem érzékeny, gyöngéd, kedves, az igazságban és a szeretetben gyönyörködő. Isten figyelmezet, meg ne szomorítsuk az Ő Szellemét. Általa tudunk szolgálni Istennek, aki a bennünk lévő erő és hit szerint munkálkodik. Testünk a Szent Szellem temploma, aki egyre nagyobb világossággal, Isteni jelenléttel kívánja megtölteni, hogy isteni természet részeseivé válhassunk. A szolgálati ajándékok, csak a Szent Szellem által működnek. A Szent Szellemnek külön ajándékai vannak. A szent Szellem gondolata, élet és békesség. Szent Szellem közössége nélkül nem lehet kapcsolatunk Istennel (János 14:26; Ap. Csel 1:8; 1. Korinthus 6:19; 12:7-11; Róma 8:6; 2. Korinthus 13:13; Efézus 4:30).

 

77. A Szent Szellemnek gyümölcse adja életünk világosságát, ami minden hívő nélkülözhetetlen velejárója. A Szent Szellem termi meg bennünk, ha engedelmesen járunk Isten igéje szerint. Ezek a gyümölcsök: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Isten akarata az, hogy sok gyümölcsöt teremjünk, és ezek a gyümölcsök megmaradjanak bennünk (János 15:8, 16; Galátzia 5:22).

 

78. Az úrvacsorát Isten rendelte, hogy ezzel is megemlékezünk haláláról és feltámadásáról. Egyben megemlékezzünk arról az újjászületésről, amit értünk tett, amikor megtértünk hozzá. A bor és a kenyér jelkép. A kenyér Jézus megtört testét képezi, amit keresztfára szegeztek helyettünk, a bor pedig az ártatlanul kifolyt vérét szimbolizálja, amit érettünk folyatott ki. A feltámadása pedig az a boldog reménység, amit mi is megkaptunk, a megtérés által.

 

79. Úrvacsorát, csak újjászületett keresztény vehet. Előtte érdemes magunkba szállni, és minden addigi bűneinket Isten elé tenni, megbocsátva mindenkinek, nehogy méltatlanul együnk és igyunk belőle (Lukács 22:19-20; 1 Korinthus 11:23-29)

 

80. Jézus Krisztus válságáldozata által eggyé szerkesztette a zsidó népet és a nemzeteket. A parancsolatok tételekben való törvényét eltörölte, hogy a kettőt egy új emberré teremtse, lerontva ezzel a köztük lévő választóvonalat. Jézus megbékéltette mind a kettőt Istennel a keresztfa által, megölve ezen az ellenségeskedést (Galátzia 3:28; Efézus 2:13-18).

 

81. Jézus a testen való körülmetélkedés helyet a szívben való körülmetélkedést, a köbe vésett törvény helyet a szívbe írt kegyelmet és igazságot és a szombat helyett az örökös szombatot hozta el számunkra. A Szent Szellem jelenléte által Isten szüntelen bennünk van, a hét minden napján és arra tanít, hogy ne csupán elmélet, vagy formalitás legyen számunkra Isten, hanem élet és valóság (Ezékiel 36:26; Róma 2:25-29; 2. Korinthus 3:3; Zsidók 4:1-11; 8:10).

 

82. Nem törvény nélkül élünk. Bár a Sinai hegyen kötettett Szövetséget, amit Isten a törvény által Izrael népével kötött, a Krisztus által létrejött második Szövetség felülírja, új törvények léptek életbe. Ezek betartása és ismerete nélkül nem beszélhetünk kereszténységről. 1. Isten törvénye (1. Korinthus 9:21); 2. Úr törvénye (Zsoltárok 19:8-10); 3. Krisztus törvénye (Galátzia 6:2); 4. Hit törvénye (Róma 3:27); 5. Élet Szellemének törvénye (Róma 8:2); 6. Szabadság törvénye (Jakab 2:12); 7. Szeretet törvénye (János 13:34). 8. Igazság törvénye (Malakiás 2:6; Róma 9:31-32); 9. Bűn törvénye (Róma 8:2); 10. Halál törvénye (Róma 8:2); 11. Ég törvénye (Jób 38:33)

 

83. A világon minden embernek megtérésre van szüksége. Zsidónak, nemzeteknek, etnikai csoportoknak. Nincs kivétel. Mindenki, csak egyféleképpen kapcsolódhat Istenhez. Jézus keresztje által. Az Atyához csak Jézus által juthatunk el. Újjászületés nélkül nincsen Istene, sem zsidónak, sem pogánynak, mert Isten csak arra tekint, aki Krisztusban újjászületett, és akiben a Szent Szellem lakozik (Máté 28: 19-20; János 14:8, Ap. Csel. 1:8; Róma 1:16).

 

84. Isten, Izrael helyet az Egyház felé fordult, a népének engedetlensége miatt, mert elutasították Istent, aki Jézusban, Messiásként megjelent a Földön. Azonban Isten nem vetette el a népét, hiszen örök Szövetséget kötött vele a Sinai hegyen. Így amikor az Egyház eltávozik a Földről, újra a népe, Izrael felé fordul, és akkor a maradék teljessége megtér és megmarad (Máté 21:43; Róma 9:27-33; 11:11-32).

 

85. Isten gondolata békesség és élet. Isten gondolatában nem háborúság van, hanem békességnek gondolata. Ha hozzá jövünk, megnyugtat bennünket és a saját békességével árasztja el a szívünket (Jeremiás 29:11; Máté 11:28-30); János 14:27; Róma 8:6).

 

86. A kereszténység nem csupán elméleti tudás és ismeret, hanem az a kereszténység, amikor Isten Igéjének az igazsága megelevenedik bennünk és életté válik a mindennapjainkban. Az Ige szerint kell gondolkodnunk, beszélnünk, cselekednünk, élnünk. Engedni kell, hogy az Ige átformálja az életünket és igenné és ámenné váljon bennünk (Ezékiel 36:27; Róma 2:13; Kolosse 1:10; 2. János 1:6; Jelenések 1:3).

 

87. A kegyelmet azért kapjuk, hogy többé ne a sötétségben járjunk, hanem Isten világosságában és igazságában. Ha nem így teszünk és az újjászületés után továbbra is a régi romlott életünket élünk, akkor az üdvösséget elveszíthetjük. Meg kel gyökereznünk Krisztusban, jó gyümölcsöket kell teremnünk, irgalmasságban kell járnunk, a hit igazságát kell cselekednünk, végig kell mennünk a keskeny úton, fel kell öltöznünk Krisztus természetét és meg kell harcolnunk a hit harcát, hogy elnyerjük az örök életet (Ézsaiás 1.17; Máté 7:13-14; 16-23; Róma 13:14; Efézus 4:17; 1. Timóteus 6:2; 1. János 1:7).

 

88. Isten temploma nem kőből, vagy egyéb anyagból készült, emberek által létrehozott építmény, hanem Isten temploma, azoknak a keresztényeknek a teste, akik Őt befogadták. Isten kézzel készült épületben, templomban nem lakik. Isten a Szent Szelleme által az újjászületett keresztények testébe költözik, és azt szenteli meg, hogy szent templomává legyen. Lakik a keresztényekben, bennük jár és Istenük lesz, hogy az Ő népei legyenek. Isteni természet részesévé teszi gyermekeit, és rajtuk keresztül végzi el az akaratát (Ap. Csel 7:48-49; 17:24; 1. Korinthus 3:16-17; 6:19; 2. Korinthus 6:16).

 

89. Jézus a kereszténység által létrehozta az Egyházat. Az Egyház pedig a test, akinek a feje Krisztus. Az egyház természetfölötti, láthatatlan nagy intézmény, aminek a működését a különböző tagok, gyülekezetek alkotják. A helyi gyülekezetek, mint ahogyan a testben lévő különböző tagok, az egész világon különböző működési formában szolgálja Krisztust. A hitvallásnak azonban mindenhol egységesnek és azonosnak kell lennie. Különben nem lehet az Egyház, a test része. Mindazok az Egyházhoz tartoznak, akik az Ige egészséges és a benne lefektetett igazságok alapján működnek és munkálkodnak (Ap. Csel. 2:46-47; Efézus 1:18).

 

90. Amiképpen a testben különböző testrészek, tagok vannak, akképpen osztogat a Szent Szellem és Jézus, különböző ajándékokat, szolgálatokat az Egyházban. Azonban minden tagnak, testrésznek szüksége van egymásra, mert csak együtt, egészséges tanítással, egységben, a Fejre, Krisztusra hallgatva működhet jól, hatékonyan és lehet áldás a sötétben haldokló világ számára. Egy akaratban, egy Szellemben, egy úton kell járnunk, egységben és összefogva, erősítve és segítve egymást. Egy testrész, vagy tag sem mondhatja, nincs szükségem a másikra. Mivel egy az Istenünk, egy az Urunk és egy Szellembe merítkeztünk bele, mivel egy keresztségben élünk, ugyanazon a keskeny úton járunk, ugyanaz a világosság ég bennünk, egy a kenet, ezért testvérek vagyunk és felelősséggel tartozunk egymás felé (Róma 12:4-8; 1. Korinthus 10:17; 12:1-31; Efézus 1:23; 5:30; Filippi 1:27; Kolosse 1:24).

 

91. Isten az egyházat, vagyis Krisztus gyülekezetének közösségét mennyasszonyként is említi. A Szent Szellem alakítja, csiszolja, tökéletesíti, hogy amikor Krisztus megjelenik, ne legyen azon szeplő, vagy sötét folt. Az egyház hadsereg is, akik a Sátán, a gonosz és a bűn ellen harcolnak. Hirdetik Krisztus evangéliumát, hogy minél többen szabaddá váljanak Krisztus kegyelmében és a Sátán fogságából megszabaduljanak. Az egyház és benne a helyi gyülekezetek, Isten tulajdona, amelyet Ő épít, ápol és őriz. (Efézus 4:15-16; 5:25, 27, 29).

 

92. A gyülekezetek a keresztények közössége. Istentől rendelt intézmény. Feladata, Isten, és egymás felé való szolgálat. Igehirdetés, Isten dicsőítése, prédikálás, az evangélium hirdetése, tanúságtétel, tanítás, közösség egymással, könyörület szolgálata. Egymás bátorítása, vigasztalása, esetleg feddése a megjobbításra. Együtt emeljük fel szívünket Isten felé és a megváltó Bárány felé, hogy a Szent Szellem által imádjuk, dicsőítsük és hálákat adjunk neki. Az istentisztelet független helytől és időtől. Zárt vagy nyílt térben, magánházaknál, vagy bérelt helyeken, nappal, vagy este, bármikor, bárhol, bárkinél megtartható (János 4: 21-23; 1. Korinthus 14:26).

 

93. Kereszténynek az nevezhető, aki az egyház testének a szerves tagja, akinek a feje Krisztus. Az Egyház testéhez pedig azok kapcsolódhatnak, akik betöltik Isten igazságát és életük részévé teszik azt (Róma 8:9; Galátzia 6:2; 1. Timóteus 5:8; 2. János 1:9).

 

94. Isten a gyülekezet élére, prédikálás, tanítás, a keresztény élet helyes nevelése céljából elöljárókat rendel. Az elöljárók tartoznak felelősséggel a gyülekezet rendjének helyes működéséért és a tagok szellemi, hitbeli, erkölcsi és lehetőség szerint, szociális segítség megadásának meglétéért. A gyülekezet vezetője a lelkész és a mellé rendelt segédpásztor (segédpásztorok), akiknek óvniuk, vigyázniuk, törődniük, gondoskodniuk kell a gyülekezet tagjairól. A lelkész nem uralkodhat a nyájon, hanem példaképpen elől kell járnia értük.

 

95. Különböző tisztségek, szolgálatok tartoznak még a gyülekezethez, amiket tanításra alkalmas, példamutatásával elöljáró, nem rút nyerészkedő, vagy pénzsóvárgó, de kipróbált, szelíd, alázatos, Szent Szellemmel teljes férfiú közül kell kiválasztani. A szolgálatra felkenetést a lelkipásztor teszi meg kézrátétel által. Ezek a tisztségek lehetnek; apostol, pásztor, tanító, evangélista, próféta, presbiter, diakónus, vagy egyéb szükséges tisztségek betöltése. Mindezek a szentek tökéletesítése céljából adatnak, a Krisztus testének építésére, hogy ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármilyen szele, az embereknek álnoksága által a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Azért adatnak, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített (1. Korinthus 12:28; Efézus 4:11-16; 1. Timóteus 3:1-13; 2. Timóteus 3:16-17; Titus 1:5-9; Zsidók 13:17; 1. Péter 5:1-3).

 

96. A Szent Szellem ajándékai és Jézus Krisztus szolgálati ajándékok nem szűntek meg az első század végén, hanem mindaddig működnek és érvényben vannak, amíg az Egyház itt van a Földön. Az újszövetség sehol nem beszél arról, hogy ezek az ajándékok és szolgálatok csak az apostolok idejében működtek volna. Sőt arról beszél Jézus, hogy akik hisznek, azokat ezek az ajándékok követni fogják. A János evangéliumban pedig arról beszél, hogy aki hisz Őbenne, az is cselekedni fogja, amit Ő tett, mert az Atyához megy, hogy a Szent Szellemet kitöltse az újjászületett keresztények életébe. A Szent Szellem ereje által isteni természet részeseivé válunk, és egyben alkalmassá arra, hogy Isten munkáit, Jézus céljait az Ő ajándékain keresztül végezni tudjuk (Márk 16: 17-18; János 14:12; Ap. Csel. 1:8; 2. Péter 1:4).

 

97. Isten minden újjászületett keresztényt arra buzdít, hogy kívánják a Szent Szellem ajándékokat. Ezek az ajándékok a test tagjainak adatnak, osztogatva mindenkinek külön, úgy ahogyan akarja. Azonban mindezek az ajándékok haszontalanná és értéktelenné válnak, ha nem a szeretet által működnek. Mindezek az ajándékok azért adatnak, hogy szolgálhassunk általa, mások építésére, javára. A Biblia Isten Szellemének kilenc ajándékát sorolja fel. Bölcsesség beszéde, tudomány beszéde, lelkek megkülönböztetése, prófétálás, hit ajándéka, gyógyítás, csodatévő erők, nyelveken szólás és nyelvek magyarázata. Az ajándékok helyes és hasznos működéséhez, szükséges, hogy mindezek ékesen és jó rendben legyenek (1. Korinthus 12:4, 7-11; 13:1-13; 14:1, 40).

 

98. Jézus a szolgálati ajándékokat, a szentek tökéletesítése céljából adja, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Ezek a szolgálati ajándékok: apostol, próféta, evangélista, pásztor, tanító. Egyéb szolgálati ajándékok: presbiter, diakónus, csodatévő erők gyógyítás, gyámolok, kormányok, nyelvek nemei (1. Korinthus 12:28; Efézus 4:11-13; 1. Timóteus 3:8-12; Titus 1:5).

 

99. Jézus Krisztus akarata az, hogy tanítványai legyünk és az Ige és a Szent Szellem tanítása által, érett kereszténnyé váljunk. Minden újjászületett keresztény az Úr tanítványa. Ő tanítja meg nekünk a teremtés, a bűn, a megváltás, az élet igazságát. A Biblia engedelmessége által értjük meg és sajátítjuk el a szeretet, az irgalom, a békességre, szelídségre törekvés, a szolgálatra való alkalmasság, a hit által való cselekvés erejét és hatalmát (Máté 28:19.

 

100. Krisztus tanítványa csak az lehet, aki Őt helyezi élete területének központi helyére, mert Krisztus nélkül semmit sem tehetünk (Ézsaiás 54:13; Lukács 14:26-27,33; János 15:5).

 

101. Istent lehetetlen igazságban és Szellemben imádni egy olyan közösségben, ahol a bűnök, emberi dogmák, igazságtalanságok működnek (Jeremiás 14:14; 23:25-26; Ámos 3:3; Habakuk 2:18; Máté 7:15-23).

 

102. Istent nem lehet tisztelni olyan hagyományokkal, dogmákkal, amelyek emberek, nem pedig Isten parancsolatai. Isten parancsolatait emberi rendelésekkel senki nem teheti erőtlenné. Isten igéje a legnagyobb tekintély. Nem cserélhető fel emberek gyártotta hamis igazságokkal, az ige félremagyarázott hagyományaival, kifacsart igeértelmezésekkel (5. Mózes 4:2; 1 Sámuel 12:21; Jób 35:13; Máté 15:6-9; 1. Timóteus 1:5-7; Jelenések 22:18-19).

 

103. Isten Igéjéhez nem lehet hozzárakni, vagy elvenni belőle. Pótolni, vagy csonkítani. A Biblia a legfőbb tekintély! Egységes, tökéletes, önmagában teljes (5. Mózes 4:2; Jelenések 22:18-19).

 

104. Nem elég csak a szánkkal közelíteni Istenhez és ajkainkkal tisztelni Őt. Akinek a szíve távol van Istentől, annak Istentisztelete hiábavaló. A szívben, a szeretet által munkálkodó hitben, a Szent Szellem által való szoros kapcsolatban, a világosság hordozásában, az irgalmasság örömének hordozásában, a jó, egészséges gyümölcsök megtermelésében kell Istennel egyek lenni, hogy az Ő akaratát cselekedve Krisztus életét éljük (Máté 5: 7, 16; 7:16-20; 15:8-9; Galátzia 5:6).

 

105. Nem imádhatunk, és nem imádkozhatunk angyalokhoz, meghalt emberekhez, szobrokhoz, képekhez és nem tulajdoníthatunk tárgyaknak vallási jelentőséget. Csak Isten imádhatjuk, csak hozzá imádkozhatunk. Bárhol, bármikor. Függetlenül a helytől, vagy időtől. Szellemben és igazságban kell imádnunk Istent (2. Mózes 20:4-5; Zsoltárok 115:4-8; János 4:24; 1. Korinthus 1:2; Jelenések 19:10; 22:9).

 

106. Teljes mértékben el kell utasítani a Mária imádást. Csak Istent imádhatjuk! A Bibliában nincs szó Mária imádásról, vagy tiszteletről, tehát teljesen igeellenes és hamis (Jelenések 19:10; 22:9).

 

107. Egyedül csak Jézus a közbenjáró Isten és ember között. A Bibliában nincs szó arról, hogy Máriához (vagy bárki máshoz) imádkozni lehetne, vagy közbenjáró lenne, vagy kérni lehetne tőle bármit is. Sőt az Újszövetség nem tesz említést Máriáról a négy evangéliumon kívül. Tehát teljesen igeellenes és hamis, Mária bármilyen ráruházott szerepe is. Ő is a feltámadást várja a többi elhunyt szentekkel együtt a Paradicsomban (1. Timóteus 2:5; Zsidók 8:6; 9:15; 12:24; Jelenések 22:9).

 

108. Pápa titulus nem létezik. Jézusnak nincs földi helytartója. Péter valóban vezető volt az apostolok között, de nem volt több. Isten szolgálója volt, aki Jézus céljaiban munkálkodott. Isten a gyülekezeteken és a szolgálati ajándékokon keresztül munkálkodik (Lukács 22:31-32; Péter1:1).

 

109. Isten azt mondja, hogy „hitető lelkek, gonosz lelkek, hazug beszédűek” azok akik, tiltják a házasságot. A házasság intézményét Isten hozta létre, ami kiábrázolása az Egyház és Krisztus kapcsolatának. Isten meghatározta, hogy aki szolgálatban él, egy feleségű legyen, aki engedelmességben és tisztességgel, az Úr tanítása szerint neveli a gyermekeit. Isten tehát támogatja, sőt tanácsolja is ez által a házasságot azoknak, akik különböző szolgálatban akarnak állni. Épp ezért teljes mértékben elutasítjuk, és Isten ellenesnek tartjuk azokat, akik tiltják, és nem engedik a házasságot szolgáló keresztényeknek (1. Timóteus 4:1-3; 3:2, 4).

 

110. Isten azt mondja, hogy „hitető lelkek, gonosz lelkek, hazug beszédűek” azok, akik sürgetik a húsételektől való tartozódást, mintha az bűnös és elfogadhatatlan cselekedett lenne. Amit pedig Isten teremtett hálaadással való élvezésre. Mert Isten minden teremtett állata jó és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek vele. Épp ezért teljes mértékben elutasítjuk, és Isten ellenesnek tartjuk azokat, akik tiltják, és nem engedik a húsevést (Ap. Csel. 10:9-15; 1. Timóteus 4:1-5).

 

111. Isten kimondta, hogy elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak és utána az ítélet. Épp ezért teles mértékben elutasítjuk, és Isten ellenesnek tartjuk azt a tanítást, hogy az ember halála után újra megszületik más testben. Legyen az növény, bogár, állat, vagy ember. Isten azt tanítja, hogy halálunk után elalszunk, és majd feltámadáskor feltámadunk. Akik a jót tették és Krisztusban éltek az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt tették és Krisztust elutasították a kárhozat feltámadására (János 5:28-29; Zsidók 9:27).

 

112. Keresztény egységet nem lehet az igazság feláldozása árán létrehozni. Isten igéje szent és megmásíthatatlan. Csak egyféleképpen lehet értelmezni. Hogyan járhatnának egy úton azok, akik nem egyeznek meg egymással? (Ámos 3:3; 2. Korinthus 2:17)

 

113. Isten az, aki magyarázza és értelmezi az igét az újjászületett keresztények számára a Szent Szellem által, aki bennük lakik. Kinevez ugyan Jézus tanítókat, pásztorokat, prófétákat, de ők Isten Szelleme által szólják a Biblia tiszta, egészséges üzenetét. Nem pedig olyan egyházvezetők által tanít Isten, akik nem a Biblia hamisíthatatlan, örökérvényű tekintélyére építenek, hanem egymás hagyományaira, félreértelmezett magyarázataikra (Máté 15:6, 9; János 14:26; 2. Timóteus 3:16-17; 1. János 2:7).

 

114. Krisztusi egységet csak ott lehet létrehozni, ahol Isten igazságát helyesen és jól értelmezve élik a keresztények (Efézus 4:1-6; Filippi 3:16; 2. Timóteus 2:1-19).

 

115. Az újjászületett keresztény tagok, Krisztus testéhez tartoznak. Mivel sok keresztény felekezet, gyülekezet, van a világban, ezért nem egymás ellen kell az öklünket felemelni, hanem együtt, egységben kell munkálkodnunk. Tisztában kell lennünk vele, ki a mi valódi ellenségünk. Ezért más Krisztus igazságára épülő felekezetbe járó tagokat, nem kritizálni, lenézni, gúnyolni, megvetni, elítélni kell, hanem szeretetben és alázatban járni egymás mellett. Egymást különbnek kell tartani magunknál, hiszen testvérek vagyunk az Úrban (Róma 14:1-13, 19; 15:1-7; Galáczia 5:14-17, 26; Efézus 4:-6; Filippi 2:1-5; Kolosse 3:8-15; Jakab 4:11; 1. Péter 1:22; 5:8; 1. János 2:9).

 

116. Segítenünk kell keresztény a hitben erőtlen testvéreinket. Mások javára kell munkálkodnunk. A vigasztalás, bátorítás, megerősítés, intés, buzdítás, öröm, hála szolgálatában kell buzgólkodnunk egymásért, egymás javára (Róma 14:1; 15:2; 1 Thessalonika 5:11, 14).

 

117. Meg kell gyökereznünk Isten Igéjében és ragaszkodnunk kell az Isten által kijelentett igazságnak hitvallásában tántoríthatatlanul és abban kell járnunk (Efézus 3:16-20; Zsidók 4:14).

 

118. Gyűlölnünk kell a gonoszt, és iszonyodnunk kell tőle. Istenfélelemben kell járnunk és ragaszkodnunk a jóhoz (Józsué 23:8; Zsoltárok 45:8; Róma 12:9).

 

119. Senkit nem átkozhatunk, nem gyűlölhetünk. Áldást örököltünk, még az ellenségeinket is szeretni, segíteni kell. Mindenkinek meg kell bocsátanunk, ahogyan Isten is megbocsátott nekünk Krisztusban, különben Isten sem bocsát meg nekünk (Máté 5:44-45; 6:14-15; Róma 12:14).

 

120. Isten gyűlöli az erőszakot, a jogtalanságot, ragadományt, személyválogatást, elnyomást és minden igazságtalanságot és harcol ellenük rajtunk keresztül. Isten akarata az, hogy szűnjön a sötétség és minél több helyen ragyogjon fel a világosság (Zsoltárok 12:6; Ézsaiás 42: 16; 59. fejezet; 61:8; Máté 4:16; János 12:46).

 

121. Békességre, szeretetre, megbocsátásra, Isten igazságának megismerésére kell törekednünk. Jézus azt mondta, hogy legyünk szelídek, jóságosak, nagylelkűek. Amit szeretnénk, hogy más tegyen velünk, mi is azt cselekedjük másokkal (Máté 5:5-9; 6;14-15; 7:12; János 13:34; Efézus 4:32).

 

122. Jézus ránk bízta a békéltetés szolgálatát, hogy általunk békéltesse meg magával a világot. Hirdetnünk kell az evangéliumot és bizonyságot kell tennünk az embereknek, milyen hatalmas dolgot cselekedett velünk az Isten Jézus Krisztus halála és feltámadása által. Isten mindnyájunkat felhatalmazott arra, hogy arról a reménységről, amit az újjászületés által kaptunk, bizonyságot tegyünk. Életünk pozitív hatása, értékrendünk, viselkedésünk átalakulása nagy bizonyság mindazok részére, akik még a bűn fogságában, a sötétség és tudatlanság kötelékében élnek. Erről a bizonyságról nemcsak a szavaink, hanem a tetteink is bizonyságként kell, hogy hassanak, látva cselekedeteinkben azt, hogy összhangban állnak szavainkkal (Máté 5:16; Lukács 8:38-40; Ap. Csel 1:8; 2. Korinthus 5:17-19; 3. János 1:12)

 

123. Imádság által kerülhetünk kapcsolatba Istennel. Mi szólunk hozzá és Ő szól hozzánk. Ez megnyilvánulhat: a Biblia igéjének megvilágosodása, belső kijelentés, avagy más személyek által. Isten az imádkozás által kínálja fel számunkra azt a lehetőséget, hogy közösségbe kerüljünk a láthatatlan világgal és elmélyülhessen a kapcsolatunk vele. Az imádság formája lehet: imádás, hálaadás, dicséret (ami lehet ének is), kérés, esedezés, könyörgés, bűnbocsánat, szívünk örömének, vagy bánatának őszinte megvallása, közbenjárás. Fontos, hogy imádságunk, összhangban legyen Isten igéjével. Isten, csak az őszinte, alázatos, hit által történő, töredelmes szívből fakadó imát hallgatja meg. Aki Isten elé járul, annak hinnie kell abban, akihez imádkozik (Zsoltárok 34:2; 51:19; Efézus 6:18; Filippi 4:6; Zsidók 11:6).

 

124. A szeretet törvénye két pontban egyesül. Szeretni Istent, az egyedüli Urat, teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeretni felebarátainkat (embertársainkat), mint önmagunkat. Jézus azt is kimondja még, hogy: „Szeressük ellenségeinket, áldjuk azokat, akik minket átkoznak, jót tegyünk azokkal, akik minket gyűlölnek, és imádkozzunk azokért, akik háborgatnak és kergetnek bennünket. Hogy legyünk a mi mennyei Atyánknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” Isten azt is elmondja, hogy bármit teszünk, szeretet nélkül semmik vagyunk, semmi haszna annak. „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” Minden el fog múlni, de a szeretet örökké megmarad (Máté 5: 44-45; Márk 12:29-31; 1. Korinthus 13:1-13).

 

125. A keresztényi élethez nem elég a hit. Vajon megtarthat-e a hit, ha nincsenek cselekedetei? A hit önmagában, ha nem párosul szeretettel, halott és semmit nem ér. A hit mellé jó cselekedetet kell ragasztani. Ezek a hitnek a cselekedetei. Az igazi istentisztelet és keresztényi élet tökéletes formája, a hit által működő szeretet. A szeretet önzetlen. Sohasem magunkra, hanem másra mutat, másnak kedveskedik. Amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek, azt kell megtennünk másokkal. Mert ez a törvény és a próféták. Ez az igazi hitből fakadó szeretet. Az Ézsaiás 58, a Máté 25:31-46, a Máté 5:7 és a Biblia szinte minden lapja, szépen leírja, mi az a hit által működő cselekedet, ami megtarthat bennünket az örök életre (Máté 5:7; 7:12; 25:31-46; 1. Korinthus 13:22; 2. Péter 1:5; Jakab 2:14-26; Ézsaiás 58:6-11).

 

126. Az irgalmasság, Isten kegyelmi ajándéka számunkra, hogy ez alapján tudjunk felelősséggel lenni az emberek felé és segítséget nyújtani a rászorultak, kétségbeesettek részére. Az irgalmasság egy önzetlen, gyakorlati cselekedet, amikor a lelkünket nem hagyja nyugodni a másik ember elesett állapota és minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a lehetőségeinkhez képest enyhítsünk nehézségén. Ez nemcsak anyagi, szociális, vagy egyéb szükségletek támogatását, segítségét jelenti, hanem azt is, hogy vele vagyunk bánatában, örömében, gyászában, vagy lelkének fájdalmában. Osztozunk a terhében és szívének gyötrelmében, keservében is. Jézus azt mondja, boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek. Azt mondja, ha enni adunk az éhezőnek, inni a szomjazónak, fedelet a jövevénynek, meglátogatjuk a beteget, vagy azt, aki a börtönben van, ha megvigasztaljuk a szomorú lelket, felemeljük az elesettet, erőt adunk a gyengének, olyan mintha vele tettük volna meg. Isten Ézsaiás prófétán keresztül azt mondja, ez az igazi Istentisztelet, amiben Isten örömét leli. Ez alapján fog bennünket megítélni, vagy jutalmat adni. Az alapján, hogy megtettük-e az irgalmasság parancsát, vagy elutasítottuk azt (Máté 5:7; 25:31-46; Jakab 2:13; Ézsaiás 58:6-11).

 

127. Nem szerethetjük a világot, sem azt, ami a világban van. Mert a világ bűnben és sötétségben vesztegel. Nincs jogosság, nincs igazság, nincs szeretet, nincs Istennek ismerete. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert ami a világban van, a test és a szem kívánsága. Az élet kérkedése pedig nem Istentől van, hanem a világból. Ez a világ elmúlik és annak kívánsága is. Aki azonban az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. El kell tehát utasítanunk mindazt, amit a világ ad (Ézsaiás 59:1-18; Hóseás 4:1; 1. János 2:15-17; 5:19).

 

128. Minden ember, felelős a saját tetteiért. A felelősség abban teljesedik ki, hogy életünk végén, Isten számon kéri tőlünk mindazt, amit tettünk. Akár jó volt az, akár gonosz. Ez a felelősség lesz az, ami meghatározza majd a halálunk utáni további sorsunkat. Ítélet, vagy jutalom. Menny, vagy kárhozat. A felelősséget Isten a lelkiismeret által adta belénk, hogy általa érzékelni tudjuk, mi a helyes és a helytelen. Tehát azáltal, hogy döntési képességünk van, felelősek vagyunk tetteinkért. Mindenki maga ad számot Istennek a cselekedeteiről (Jób 34:11; Zsoltárok 62:13; Prédikátor 12:16; Dániel 12:2; János 5:28-29; Ap. Csel. 17:31; Róma 2:5-6; 14:12; 2. Korinthus 5:10; Jelenések 22:12).

 

129. Az eleve elrendelés azt jelenti, hogy Isten, aki előre mindent tud, az Ő végtelen nagy szeretete által előre meghatározta a történelmi üdvtervet és azt, hogy Fia Jézus Krisztus lesz az áldozati bárány az emberiség bűneiért, hogy általa megmentse a világot a teljes kárhozattól. Isten bár tudja, kik fogják elfogadni a felkínált kegyelmet és kik fognak üdvözülni, nem befolyásolja döntésünket. Minden embernek felkínálja a kegyelemet lehetőségét, meghagyva ezzel az emberek szabad választásának jogát. Az ember értéke abban fejeződik ki, hogy szabad akarata van dönteni. Ebben teljesedik ki a felelőssége is. Isten senkit nem zár ki az üdvösségből, bár jól tudja, milyen sokan elutasítják azt. Mivel Isten tudja kik és hányan üdvözülnek, ezért már eleve elrendelte a helyüket a mennyben és eleve megszentelte, alkalmassá tette őket az örökségre. Istennek az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Az út mindenki számára nyitva áll. Megvan a hatalmunk és a lehetőségünk Isten mellett dönteni. Ő pedig annak döntése alapján választja ki és dicsőíti meg. Az eleve elrendelés alapján íratta le Jánossal a Jelenések könyvét is, hogy tudtunkra adja, eljön hamarosan az örök igazság a Föld számára. Ezt pedig azért jelentette ki számunkra, hogy tudjuk, Ő már eleve elrendelte a gonosz végét, hogy a megváltott gyermekei számára elhozza az örök békét, szeretetet (5. Mózes 30: 19-20; Ezékiel 18:23, 31-32; Róma 8:29-30; 1 Timóteus 2:3-4; 2. Péter 3:9).

 

130. Ahogyan az Atya küldte Jézust erre a világra, akként küld Jézus bennünket is a világra. Ahogyan Jézus járt a Földön, úgy kell nekünk is Jézus útján járnunk. Istennek az az akarata, hogy a Szent Szellem által kiábrázolódjon bennünk Krisztus képe és ez által isteni természet részeseivé váljunk. Krisztus lakozzon bennünk hit által (János 17:18; Galátzia 4:19; Efézus 3:17; 1. János 2:6).

 

131. A felnőtté váláshoz Jézus céljai kellenek. Ahhoz, hogy érett keresztényé váljunk, és erősek, szilárdak legyenek a gyökereink, meg kell ismernünk Jézus céljait, és a szerint kell gondolkodnunk, cselekednünk és élnünk. Jézus egy keskeny utat jelölt ki számunkra, amiről nem térhetünk le. Minden időben követnünk kell a Mesterünk lábnyomát. Akkor velünk lesz és világosság övez körül bennünket. Jézus céljai, az Atya céljai. Ha tehát érett kereszténnyé akarunk válni, és felnőtté válni az ige és a hit ismeretében, akkor tisztábban kell lennünk Jézus céljaival, mert csak azok emelhetnek fel bennünket a láthatatlan világ jelenlétébe, és hozhatnak világosságot az életünkbe, és rajtunk keresztül változást a világunkba. Jézus azt mondta a János 8:29-ben, hogy az Atya szüntelen vele van, mert Ő mindenkor azt cselekszi, ami neki kedves. Nekünk pedig, Jézus kedves dolgait kell tennünk. Jézus céljai, a mi céljaink is kell, hogy legyenek (János 8:29; Filippi 3:14).

 

132. A Biblia kijelenti, hogy nekünk, keresztényeknek nem test és vér, vagyis emberek ellen van harcunk, hanem a magasságban lévő gonosz fejedelmek, hatalmasságok, ez élet sötétségének világbírói, a gonoszság szellemei ellen. Nekünk a Sátán és az ördögök ellen van tusakodásunk. Ezért a mi fegyvereink sem testiek, hanem erősek erőségek lerontására. Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak (2. Korinthus 10:3-5; Efézus 6:11-18).

 

133. Istené minden hatalom! Az 1. Krónikák 29:11. igéje így szól: „Oh, Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh, Uram az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!” Minden hatalom Istentől származik és Őbenne áll fenn, mind a láthatatlan, mind a látható világban. Ezt az abszolút hatalmat Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a testben megjelent Ige gyakorolja, ami néki adatott, a halála és feltámadása által. Ő maga mondta: „Nékem adatott minden hatalom, mennyen és a Földön.” Ezért minden ember kötelessége az Istennek való feltétlen engedelmesség. Isten igazság, jogosság, szeretet által uralkodik. A mennyben Isten tökéletes uralma érvényesül, és az az akarata, hogy itt a Földön is az Ő akarata által létezzünk (1. Krónikák 29:11; Zsoltárok 89:15; Máté 6:9-10; 28:18; János 1:1-4; Jakab 4:7).

 

134. A létező államhatalmi rendszereket Isten akarata hozta létre. Ezért minden állampolgárnak kötelessége engedelmeskedni a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől, és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene. Akik pedig ellene támadnak, önmaguknak ítéletet szereznek. Mert ezek a hatalmak és hatóságok, nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. A bűn megfékezése és annak büntetése céljából jött létre, hogy az emberek biztonságban, békességben élhessenek. Ha nem akarunk félni a hatalmasságtól, a jót kell cselekednünk és dicséretünk lesz attól. Mert Isten szolgája ő a mi javunkra. Ha pedig a gonoszt cselekedjük, van mitől félnünk, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert. Mivel Isten szolgája, kíméletlen azok számára, akik gonoszt cselekszenek. Annakokáért szükséges engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Szüntelen imádkoznunk kell értük, hogy nyugodt, biztonságos életet élhessünk (Róma 13: 1-6; 1. Péter 2:13; Példabeszédek 8:15-16; 1. Péter 2: 13-14; 1. Timóteus 2:1-2).

 

135. A házasság intézményét Isten hozta létre férfi és nő között. Azért, hogy közösségben és családban élve gyakoroljuk és tanuljuk meg a szeretet, a törődés, az odafigyelés, a megbocsátás, a tisztelet, az alázat, az egymás felé kinyilvánított felelősség, a szelídség, a gyöngédség, az összetartozás, a hűség nagyságának egységét. Isten a férfi és a nő kapcsolatát, csak házasságban, vagyis önként kimondott, tanúk által hitelesített szövetségkötésben fogadja el. A gyermeknemzés és örömszerzés központi része a házasságban. A gyermek helyes nevelése a szülők felelőssége. Az Úr tanítása és intése szerint kell tanítani őket, hogy erkölcsben és a keresztényi értékrendben nőhessenek fel. A gyermekeknek szeretniük, tisztelniük kell a szüleiket és engedelmesen hallgatni rájuk. A szülőknek pedig nagy gyöngédséggel, teljes odafigyeléssel, túlcsordult szeretettel kell nevelni őket, gondoskodni róluk. Isten gyűlöli az elválást, de házasságtörésnél, vagy ha lehetetlenné válik a közös életük, megengedi. Isten azonban a megbékélésre törekszik, nem az elválásra. Isten tiltja a férfi-férfi, vagy a nő-nő kapcsolatát. Teljes mértékben elutasítja és elfogadhatatlan, bűnös kapcsolatnak nyilvánítja (1. Mózes 1:28-28; 2:18, 21-24; Zsoltárok 127:3; Példabeszédek 19:14; Máté 5:31-32; 1. Korinthus 7:2-5; 15-16; Efézus 5:22-25, 28-33; 6:1-4; 3. Mózes 20:13).

 

136. A nagy nyomorúság még előttünk áll. Az a 7 éves időszak, amiről Dániel próféta beszél, illetve a Jelenések könyve részletesen leír, még nem érkezett el. Közel van ez az idő, mert látjuk a megvalósult próféciákból a közeledő veszélyt, és mind azt a sötétséget, ami egyre jobban beborítja a Földünket. Jézus azt mondta” Ha látjuk, hogy a fa zöldül, akkor közel van a nyár, a gyümölcsérés ideje. Mi ezt a korszakot éljük. Azonban azt nem mondhatjuk, a nagy nyomorúságban már benne vagyunk. Az csak akkor kezdődik el, amikor a „Vadállat” megköti a 7 éves szerződést Izraellel. Addig pedig tennünk kell azt, amire Jézus megbízott, hogy a kapott talentumokat az utolsó napig kamatoztassunk (Dániel 9:24-27; 10:14; Máté 24:32; 2. Thessalonika 2:2-9; 1. Timóteus 4:1-3; 2. Timóteus 3:1-5; 2. Péter 3:3).

 

137. A földi létünk elmúlása után az élet nem ér véget. A halál utáni élet legfőbb bizonyítéka Jézus Krisztus feltámadása és mennybemenetele. Amiképpen Ő meghalt a bűneinkért, mi is akképpen haltunk meg, és amiképpen feltámadt a mi megigazulásunkért, akképpen támasztott fel bennünket is az örök életre. Isten kijelentette számunkra, hogy lesz halálból való feltámadás. Kétféle feltámadásról beszél. Az igazak feltámadásáról és a hamisak feltámadásáról. Az igazak feltámadásakor az igazak a mennybe mennek az örök életre, míg a hamisak feltámadásakor a hamisak az ítéletre mennek és onnan a kárhozatra. A feltámadás maga Krisztus. Ő mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Ő eleveníti meg a lelket és a testet, hogy éljenek, akik Istenéi. A test halálakor az igazak lelke Ábrahám kebelébe kerül a paradicsomba, a gonoszok lelke pedig a pokolba (János 5:28-29; 11:25-26; Lukács 16-22-26; 1. Korinthus 15:12, 20-24; Zsidók 9:27).

 

138. Jézus Krisztus másodjára is eljön, de akkor már nem, mint kiszolgáltatott, vagy megvetett, mint első eljövetelekor, hanem teljes dicsőségben és hatalommal. A második eljövetele a Föld és teremtményei végső idejét jelenti. Megjelenése két fázisban fog történni. Először a levegőégig jön, amikor feltámadnak a Krisztusban elaludtak, akik pedig élnek velük együtt elragadtatnak az égbe. Isten kiragadja az igazakat a nagy nyomorúság elő, kimenti őket a veszedelem elől. A gonoszok feltámadása pedig az ezeréves birodalom után történik (Ézsaiás 57:1: 1. Korinthus 15:51-52; 1. Thessalonika 4:13-17; Jelenések 20:5).

 

139. Test és vér nem örökli Isten országát. Ezért szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságba és e halandó test halhatatlanságba öltözzön. Amikor pedig ezt a dicsőséges testet felöltjük magunkra, hasonlók leszünk az angyalokhoz és beteljesül az az ige, hogy „Elnyeletett a halál diadalra!”(Ézsaiás 25:8; 1. Korinthus 15:42-50, 53-55; Filippi 3:21).

 

140. Krisztus másik megjelenése a hét éves nyomorúság végén történik meg, amikor megdönti a „Vadállat” és az „Antikrisztus” hatalmát, a Sátánt pedig megkötözve fogságba veti ezer évre. Ezután megítéli a pogány nemzeteket, majd megalapítja az ezeréves birodalmát (Máté 24: 27-30; 26:63-64; 1. Jelenések 19:19-20; 20:1-6).

 

141. Az ezeréves birodalom végén lezárul az emberi történelem. Új ég és Föld keletkezik. A régiek említésre sem lesznek méltóak. Ekkor mindenki feltámad, aki még nem támadt fel és a fehér királyi trón előtt minden ember ítélet alá esik. Az ítélet igazságos lesz és Isten lesz a bíró. Ez az ítélet vett véget a Sátán, a Halál és a Pokol uralmának is. Az égő, kénköves tó lesz a büntetésük helye. Mindazoknak a helye is ez lesz, akik elutasították Istent és bűnben, gonoszságban éltek. Ez a második halál, a végső ítélet (1. Korinthus 15:24-26; Jelenések 20-5-15; 21-8).

 

142. Isten mindent újjá tesz. Szebb és dicsőségesebb lesz minden, mint előtte. És Isten letöröl minden könnyet megdicsőült gyermekei szeméről. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, vagy fájdalom. Betegség, nyomorúság, félelem sem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Örök örömben részesülnek (Ézsaiás 35:10; 51:11; Jelenések 21:1-7).

 

143. Amikor minden Jézus Krisztus alá vettetik, akkor Ő átadja az uralmat az Örökkévaló Atyának, hogy Ő legyen minden mindenben (1. Korinthus 15:24-28).

 

144. Jézusnak az az akarata, hogy amiképpen Ő egy az Atyával, mi is akképpen legyünk egyek Krisztussal és Jézus Krisztus által egymással. Jézus azért imádkozott az atyához, hogy tökéletesen egyek legyünk egymással. Ebből a csodálatos egységből ismerje meg a világ, hogy Isten küldte el a Fiát, Jézus Krisztust erre a Földre, és szereti őket, mint ahogyan Jézust is szereti. Ha egyek vagyunk Istennel Jézus Krisztusban a Szent Szellem által és egymással is, akkor a mi világosságunkban megdicsőül Isten. A világ pedig áldani fogja Istent, mert látja az egységben kisugárzó szeretetet, békességet és mind azt a jót, amire titokban ők is vágynak. Így leszünk jó illatok, ízt hozó sók, fényt kibocsátó lámpások, a békesség követei minden ember szeme előtt (Jeremiás 31:3; Máté 5:13-16; János 13; 34-35; 17:21-23; 2. Korinthus 2:15).